Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

K. Németh András: Fák és erdők a középkori Tolna megyében

Pál középkori erdészettörténete,5 legújabban pedig Szabó Péter angol nyelvű, impozáns monográfiája szempontunkból főleg összehasonlítási alapot nyújtanak.6

Tolna megye középkori erdeiről nem találunk mégoly csekély terjedelmű összefoglalást sem, az újkori erdőgazdálkodást tárgyaló önálló művek is csak a megye országos hírű erdeiről, a gyulaji erdőről, illetve a Gemenci-erdőről születtek. A gyulaji erdő történetével egy az 1971-es vadászati világkiállítás alkalmára kiadott füzetkén kívül nem foglalkozott részletesebben a kutatás, ám a 18. század előtti időszakról ez is csak néhány mondatot tartalmaz.7 Hódi István erdész a Gemenci-erdőről többnyire személyes, 20. századi élményeit foglalta össze,8 Balázs Kovács Sándor nemrégiben megjelent monográfiája a források szűkössége miatt szinte kizárólag újkori adatokra épül, mindössze egyetlen - Andrásfalvy Bertalantól átvett - középkori adat található benne.9 Andrásfalvy Bertalan a Duna mente népének főként 18-19. századi ártéri gazdálkodásáról szóló monográfiája külön fejezetet szentelt a növényvilágnak és az erdőknek, részletesen ismertetve azok haszonvételeit, az épület- és tűzifahasználaton túl bemutatja az ártéri gyümölcstermesztést és a vadászatot is, időben a török kori útleírások és a 17. század végi összeírások adataiig visszanyúlva.10 Egy további erdőség, a napjainkban Tolna megyét csak szegélyező Mecsek - amelynek nyugati-keleti irányú gerince azonban a középkorban a határt jelentette Tolna és Baranya megyék között - 18-20. századi tájtörténetéről írt doktori dolgozatában Máté Gábor külön fejezetben foglalkozott az erdők és a településhálózat kapcsolatával, illetve a terület erdőinek jellemzőivel. A 18. századi előtti időszakra is érvényes következtetései közül számunkra fontos, hogy az időről időre előretörő, majd megszakadó erdőirtást az éghajlati tényezők mellett inkább társadalmi és gazdasági okok magyarázzák.11

Tanulmányomban először az egyes középkori falvak határában oklevelekben említett erdőket veszem sorra, a települések nevének ábécésorrendje alapján. Az adattár alapján néhány következtetést teszek az erdők területi eloszlására, az egyes erdőtípusokra, az erdők haszonvételeire vonatkozóan, és az oklevelekben korabeli magyar nevükön említett erdők névtani kérdéseire is kitérek. A második fejezetben az egyes fafajok elterjedését vizsgálom azok neveinek alfabetikus sorrendjében, elsősorban határjáró oklevelek, kisebb részben pedig növénynevekből képzett helynevek alapján.12 Az utolsó két, rövidebb tartalmi egység a téma régészeti vonatkozásaival, a fahasználat, illetve az erdőművelés tárgyi emlékeivel foglalkozik.

ERDŐK AZ ÍROTT FORRÁSOKBAN

Az adattárban szereplő középkori települések fekvését zárójelben adom meg, terjedelmi okokból további hivatkozás nélkül. A részletes adatok a történeti földrajzi kézikönyvekben visszakereshetőek.13 Az egyes erdőemlítéseknél zárójelben megadom a forrásokban szereplő, erdőre utaló latin kifejezéseket; ezek hiánya a silva szó különféle alakjait jelzi. Az alábbi felsorolás csak az erdőkre utaló adatokat tartalmazza, az egyes fafajok említéseit külön fejezetben tárgyalom.- Agárd (Sióagárd) 1411-es határjárásában említik a Fehérvárról Szerdahely felé vezető út melletti nagy erdőt, egy cserjést (rubetum) és egy Rehins nevű erdőt, végében cserjéssel {in virgulto et

5 CSŐRE 1980.

6 SZABÓ 2005.

7 BÖRÖCZKY - DEÁK 1970.

8 HÓDI 2002.

9 BALÁZS KOVÁCS 2015, különösen 59.

10 ANDRÁSFALVY 2007, 53-60, 217-258.

11 MÁTÉ 2013, 55-65, 108-111.

12 A Kárpát-medence növényföldrajzi rekonstrukciójával foglalkozó tanulmány (GRYNAEUS - GRYNAEUS 2011, 28-29) adattípusai közül a növénynevekből képzett személyneveket nem vizsgáltam azok vitatható idetartozása miatt.

13 CSÁNKI 1897; DÁVID 1982; ENGEL 2001; K. NÉMETH 2015a, ill. az előbbiek adatainak összefoglalása: K. NÉMETH 2015d.

46