Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
KÖZNEMESSÉG ÉS FÜRDŐÉLET Magyarország jó hírű fürdőhelyeire régi idők óta messzi vidékekről zarándokoltak a betegek és a szórakozást kereső egészséges emberek. Elődeink nagy mulatságukat lelték a társas életnek eme igen kedvelt színterein. Az egészségeseket az élénkebb társas élet utáni vágy viszi a fürdőkbe, ami pedig a betegeket illeti, a gyomrukkal kínlódók, a mértéktelen táplálkozás és a féktelen borivás következményeit szenvedők, a savanyúvizeket, a csúzosak, reumások a hévizeket keresték fel. A 19. század elején aztán minden korábbinál jobban megélénkült a fürdőélet Magyarországon. A reformkorban az emelkedő jövedelmek és a szabadidő növekedése megteremtette az alapját annak, hogy a nyugatihoz hasonló gazdasági és társadalmi változások mehessenek végbe. Kétségtelen, hogy ebben a korban egyre többen jutottak hozzá a fürdőkben a gyógyuláshoz vagy a pihenéshez. Ha azonban kicsit szélesebb horizonton tekintjük a hazai fejlődést, akkor látnunk kell, hogy a gyógyfürdők látogatottsága a nyugati országokhoz képest, de még az osztrák és a cseh területekhez képest is, alacsony maradt. Adatainkat összesítve az mondható, hogy a hazai fürdők látogatottsága az összlakosságot tekintve szerény volt, s biztosan nem érte el a népesség 2 %-át sem. A magyarországi gyógyfürdők vendégszáma gyarapodásának egyik oka mindenképpen az, hogy sokszor jelentősen olcsóbbak, mint a Habsburg Birodalom más részében található fürdők, a nyugat-európaiaknál pedig nagyságrendekkel voltak olcsóbbak. Ám ez természetesen azt is jelentette, hogy a szolgáltatások színvonala is elmaradt a nyugat-európaiakétól. Ugyanakkor a gyógyfürdők legtöbbje magántulajdonban volt, és a mindenkori tulajdonostól függött, hogy milyen mértékben használja, illetve használja ki ezt a lehetőséget. A Habsburg Birodalom békésebb évtizedei alatt a közép-európai fürdőélet sajátos hangulatot alakított ki, amelynek az ausztriai, a németországi fel- kapottabb fürdőhelyek ugyanúgy részesei voltak, mint a csehországi vagy éppen erdélyi társaik. Ez a sajátosság nem csupán az építészeti megoldásokban jelentkezett, hanem a fürdőhelyeken megforduló tehetősebb személyek életszemléletében is. Ezek a fürdők soha sem a szigorú erkölcs és a komor életvitel színterei voltak, itt az emberek gyógyulásra és boldogságra vágytak. Az idelátogatók számára kikapcsolódást, feledést ígérték azok a napok vagy hetek, amíg itt tartózkodtak. Egészséges étkezés, gyógyvízkúra, beható fürdőorvosi konzultáció, gondtalan lebegés vagy „dagonyázás” a kellemes vízben, könnyed zene a promenádon, vidám társaságban eltöltött esti órák - mind-mind azok, amikről a mai kor embere is csak álmodozik, ha nézi a 19. századi fürdőkről készült rajzokat. A Tolna megyei köznemesség látogatta a határon túli (Karlsbad, Bad Ischl, Marienbad, Baden bei Wien, Bad Gastein, Pirawarth, Gräfenberg) és a Kárpát medencében lévő (Balatonfüred, Bártfa- fürdő, Trencsénteplic, Pöstyén, a budai Császár-fürdő, Harkány) fürdőhelyeket. A Bezerédj család kedvelt fürdőhelye Pöstyén volt, ahol rendszeresen gyógykezeltette magát id. Bezerédj Istvánná, s megfordult ott később fia, István is. Az igazán népszerű nyári találkozóhely azonban Balatonfüred volt, ahol a gyógyulni vágyók mellett az ellenzéki politikusok is rendszeresen találkoztak. A látogatók névsorában Sztankovánszky Imre - akkoriban Tolna megye főjegyzője -, Gindly Antal, és egy Dőry nevével is találkozunk, valamint rendszeres vendég volt Csapó Dániel is. Balatonfüred nagy felvirágzása a 19. század húszas éveiben kezdődik s tartott végig az egész reformkorszakban. Ebben az időben valóságos országos központ: a kor társadalmi és politikai vezéralakjai, az irodalmi élet nagyjai itt adtak egymásnak találkozót. Széchenyi István és Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Wesselényi Miklós éppúgy megfordult itt, mint Batsányi János, Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Virág Benedek és Vörösmarty Mihály. A nevezetes reformországgyűlések nem egy törvényjavaslatának eszméje Balatonfüreden érlelődött meg; csendes esti beszélgetések, kávéházi viták, hosszú séták vagy csónakázások során.339 A fürdő ezekben az években már olyan hely, ahol minden hátsó gondolat nélkül és természetesen (s még valamely tárgyalás 339 ANTALFFY 1984. 9. 458
