Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Balázs Kovács Sándor: „Pöstyénben sok nevezetes esmeretségeket tettem.” A tolnai köznemesség fürdőélete a reformkorban
Fényes Elek még részletesebben ír róla: „Pöstyén (Pistyani, Teplicza), tót m. v. Nyitva megyében, a Vágh jobb partján 9 mfdnyire Posontól, 5 mfdnyire Nyitrától 3266 kath., 6 ev., 105 zsidó lak., kath. paroch. templommal, s az uraságnak csinos nyári mulató kastélyával. Szántó földe sok és termékeny, rétéi kétszer kaszálhatok - 1530 és 1599-ben ezen helyet a Törökök egészen elpusztították. F. u. gr. Erdődy Józsefné, s a galgóczi uradalomhoz tartozik. Út. p. Galgócz. Fél órányira Pöstyéntől épen a Vágh partján fakad ama híres meleg ásványos víz, mely fördésre használtatik; természeti melegsége 48-50foknyi Reaumur szerint, s olly nagy, hogy benne a tyúkot is meglehet koppasztani. Színe nem egészen tiszta, íze ha meghűl, a közönséges ivó víztől semmit sem különbözik, alkotórészei: Csudasó, keserűsó, gipsz, konyhasó, szénsavanyos mész, szénsavanyos keserűföld, kavicsföld, vékony kénköves szesz (spiritus), alkaliföld. Fiaszna leginkább szembetűnő a szélütött, vagy más szerencsétlenség által elzsibbadt tagok gyógyításában, továbbá a szakgatások- ban (Rheumatismus) reszketésben, régi sebekben, csípő fájdalomban, s mint némellyek állítják, a szemfájásban is, ellenben az igazi köszvényre nem sokat tehet. Hogy e forrásnak a Vághon túl szemközt lévő hegy gyei némi-némi összeköttetése legyen, onnan gyaníthatni, mert a forrástól kezdve a Vághon keresztül egy keskeny vonal soha a legkeményebb télben sem fagy be. Az is különös, hogy a víz melegsége a Vágh vizének áradásával nőttön nő úgy hogy e miatt sokszor fördeni is lehetetlen. Ezen vizet főkép csakfördésre, azaz külsőképen használják, belsőképen csupán az orvosok javaslatára. - A fürdőépület el van osztva kád,- és állófördőre (Gehbad). A kádfürdőben 28 - 22 káddal birófördő szobák találtatnak, s csövek segedelmével a víz melegségét kiki tetszése szerint mérsékelheti. Az állófördő hol együtt fördenek, ismét 4 osztályból u. m. urak - közönséges - zsidó - és iszapfördőből (Schlammbad) áll. Ez utolsó legmelegebb s tőszomszédságában van a kútba foglalt forrásnak. A fördővendégek befogadására szolgál egy nagy vendégfogadó. - A vendégfogadó mellett találtatik egy más épület, s ebben vannak a kávéház, a tánczterem, az ebédlőterem, s az árendás lakhelye. Háta megettezen épületnek pedig van az újonnan elrendelt sétatér. Egy szóval a pöstyénifördő mind hasznos tulajdonságáért, mind a környék szépségéért hazánkban egy a legkedvesebb, s látogatottabb fördők közül, de egy árnyékos kertben, s más közel levő regényes sétáló helyekben való fogyatkozás sokat lehúz érdeméből.”113 Balatonfüred A szétszórt birtokok, a szerteágazó rokonság élénk levelezésre, gyakori utazásra késztette a középbirtokos nemességet, cáfolva a földhözragadt, vidéki magányba süppedő életvitelről szóló közhelyeket. Az alkalmi jellegű - meghívást sem igénylő, gyakran több napos - látogatások mellett számtalan alkalom kínálkozott népes társaságok összejövetelére.114 Igazán népszerű nyári találkozóhely Balatonfüred volt, ahol a gyógyulni vágyók mellett az ellenzéki politikusok is rendszeresen találkoztak. Füredre járni kezdetben egy szinte pontosan meghatározható társadalmi réteg lehetősége volt. A bencés rend kezelésében működő fürdőhelyen már a 19. század elején felbukkantak messziről jött, sőt külhoni vendégek (nem kétséges, hogy korábban is). Michael Eissl osztrák utazó 1808-ban útba ejtette Füredet, és nem mulasztotta el megemlíteni az alábbiakat: „Ide Magyarország minden részéből tódulnak az emberek... Találkoztam itt magyarokkal, szlávokkal, németekkel, rácokkal, minden rendű és rangú emberrel a Kis- és Nagyagyalföldről és a Kárpátokról’.’115 Füred ennek ellenére erősen regionális jellegű fürdő volt a 19. század egészében. Horváth Bálint bencés szerzetes 1848-ban megjelent munkájában is említést tesz erről: „...nem csak a legnevetesb fürdő helyek egyikévé: hanem a szomszéd Veszprém, Fejérvár, s Pest megyei lakosság igen látogatott mulató helyévé is növekedett’.’116 113 FÉNYES III. 1851, 261. 114 GLÓSZ 2002, 376. 115 idézi: KATONA 2009. 116 HORVÁTH 1848, 13. 423
