Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Gaál Zsuzsanna: Egy perc margójára. Törvényes és természetes gyerekek a Bezerédj családban
lenség igazságtalan foltját a polgári jogokra alkalmasakul ismerték el. «Ideje, hogy egy lépéssel előre haladjunk, nem csak a rossztól valóoltalmat éreztessünk velük, hanem részesítsük a polgári jogban is.»”87 Az első lépés megtételére Bezerédj konkrét javaslatot terjesztett be az országgyűlésnek. Indítványának lényege, hogy azokban az esetekben, amikor törvényes utódok nincsenek, a szerze- ményiekben a természetes gyermekek örököljenek, anyjuk után minden esetben, apjuk után pedig akkor, ha az kétséget nem szenved. Bezerédj javaslata, illetve a hozzákapcsolódó vita jól rámutat a törvénytelen gyermekekkel kapcsolatos társadalmi felfogás természetére, arra, hogy hátrányos megkülönböztetésük alapja bár erkölcsi jellegű, lényegét tekintve azonban elsősorban vagyoni kérdés volt. Ezt figyelembe véve fogalmazta meg Bezerédj indítványát, ami a fiscuson kívül senkinek nem járt anyagi hátránnyal, hiszen csak más, törvényes örökösök hiányában biztosított jogokat a természetes utódok számára. A javaslat egyébként a szerzeményi birtokokra vonatkozó elemében emlékeztet a Bezerédjek Antal halála után kötött családi egyezségre, amely szerint Kálmánnak és Jánosnak jutott volna egy kisebb birtok, ha Bezerédj Mihály és Gindly Zsófia gyermekei törvényes utódok nélkül halnának meg. Reálpolitikusként Bezerédj István tehát egy nagyon mérsékelt javaslatot nyújtott be követtársainak, ez volt a támogató többség megszerzésének az ára. Ugyanakkor indítványa nagyobb elvi jelentőségű, mint amennyire az első pillanatban tűnik, illetve amennyi gyakorlati haszonnal a valóságban járt. A szerzeményekből való örökösödés lehetősége ugyanis felveti a birtokbírhatás kérdését, ami - mint ismert - 1844-ig a nemesség privilégiuma volt. A törvénytelen gyermekek egyenjogúsítására még nagyon hosszú ideig, több mint száz évig88 kellett várni, de fontos leszögeznünk, hogy az ez irányba ható első lépések éppen vizsgált korszakunkban születtek meg. Ekkor fogalmazódott meg először a gondolat, amely igazságtalannak tekintette azt az általános gyakorlatot, hogy ártatlan gyermekek szenvedtek szüleik vétkei miatt. Ennek jegyében a liberális felfogás elvárta a szülőktől, hogy utódaik neveléséről, tartásáról gondoskodjanak, „mert ez természetes kötelesség, mellyet semmiféle törvény nem ronthat’.’89 E keretek között viszont kifejezetten egyéni élethelyzet és habitus függvénye volt, hogy ki milyen mértékben támogatta törvénytelen gyermekét, milyen jövőt biztosított számára a törvény adta korlátok között. Esélyeik ennek megfelelően nagyon különbözőek lehettek, mozgásuk irányát pedig nézőpontunk megválasztása szerint láthatjuk. Egy nemes és szolgálólány kapcsolatából származó utód esetében az apa szemszögéből lefelé tartó mozgást látunk, s éppen ellenkező irányút, ha az anya társadalmi státuszát választjuk viszonyítási pontként. Más a helyzet az egyenrangú partnerektől származó törvénytelen gyermekek esetében, amikor a mozgás csak lefelé irányuló lehet. Tanulmányunk bevezetőjében már említettük, hogy talán egyetlen országban sem titkolták olyan mértékben a törvénytelenül született gyermekeket, mint Magyarországon. A nemesi levéltárak iratanyagában kutatva, a titkok egy része feltárult, de a nagyobb részük végleg elrejtve maradt. 87 BODNÁR - GÁRDONYI I.. 1918. 344. 88 A törvénytelen gyermekek egyenjogúsítását az 1946. XXIX. te. mondta ki. 89 FRANK 1845,159-160. 387
