Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)
Vizi Márta: Kora újkori és újkori kerámia az ozorai várkastélyból. Mázas tál és tányér
Ssz. Száj átmérő - cm Kód-* Peremtípus (52. tábla) Magasság/ szájátmérő % 26. 28 34.1.52. 2.27. 28 34.1.72. 2 26 28. 28 III.2.327. 6a — 29. 27 21.1.10. 2. — 30. 25 F.2.P.18. 2 27 31. 26 F.2.P.18. 2 27 32. 22 34.1.42. l.d — 33. 18 X.1.029. 2 24 34. 18 X. 1.030. 2 — 35. — 10.10.3 l.b — 36. — 13.1.157. 2. — 37. — 34.1.7. 2. — 38. — 34.1.8. 2. — 39.34.1.9. 2.A csoportba sorolt edények között 11 egésznek tekinthető edény volt. Mélységük 24-30% között változott, azaz félmély, zömében mély edényekről beszélhetünk. A kevés számú anyag alapján egyelőre úgy tűnik, hogy a szájátmérő növekedésével nem egyenes arányban változik a mélység. Az edények zöme nagyméretű, a mérhetőek mintegy 58%-ának 38 cm-nél nagyobb a szájátmérője. Figyelemre méltó a 20 cm körüli szájátmérőjű tárgyak igen csekély száma. Edényeinket főként a 18. század második-harmadik harmadára kelteztem. A néprajzi irodalom szerint a tálasedények mérete az étkezési szokások függvénye volt. Fél Edit és Hofer Tamás példaértékű átányi monográfiája30 említi, hogy a háztartásokban a levest közös tálból eszik, az asztalon a levest tálaló tál űrtartalma attól függött, hány embernek tálaltak. Négytagú családnak például háromliteres, a hattagúé négyliteres, de hét embernek már két tálban tálalnak. A külön tányérból evés szokását a 20. század elejére teszik.31 A szerzők az elemzés mellé közük rajzban is az említett edényeket, sajnos azonban lépték, méret nélkül, illetve a tányérok esetében űrmértékben adták meg a méretet, ami sajnos esetünkben használhatatlan. (Elvileg kiszámolhatnánk a tálasedények űrtartalmát, de a Fél-Hofer monográfiából az általunk elemzett adatok - szájátmérő, magasság - hiányoznak, így nem lehetséges az ösz- szehasonlítás.)32 39 edény volt a fésűs díszűek között, amelynek legalább a peremtípusát sikerült meghatározni. 25 a 2. csoportba (64%) tartozik közülük tíz perem az l.a, l.b, l.d csoportú (26%). Az l.a és l.b csoport egyenes, valamint íves, alul-felül hornyos rámás perem, ami közel áll a 2. csoport ívelt külső oldalú megoldásához. Az l.d perem, amely kívül vízszintes, éles hornyokat tartalmaz, csak két esetben fordult elő. 6.a és 6.b csoportú peremek találhatók még csoportunk edényein (10%). A 6.a csoportú perem felső, belső széle enyhén behúzott, külső oldala legömbölyített a 2. csoporthoz hasonlóan, a peremnek alul azonban enyhe, az edényfal felé benyomott „gallérszerű” része van. Ez indokolta a külön csoportba sorolást. A fentiek szerint a fehér engobe borításon fésűs dísszel rendelkező edények pereme a különbségek, az egyes elkülönített csoportok ellenére meglehetősen egységesnek tűnik. Az egységesség megállapítása mellett a típusok kormeghatározása is fontos. Mint említettem, a fehér engobe bevonaton fésűs díszű edényeknek főként 2. és a 6.a csoportba sorolt pereme van. Véleményem szerint a lelőhelyek adatai arra utalnak, hogy ez a peremtípus a 18. század második-har30 FÉL - HOFER 1997, 267-269. 31 FÉL - HOFER 1997, 267-269. 32 Az összehasonlítás a távolság miatt sem lenne túl célszerű. 191
