Gaál Zsuzsanna – K. Németh András (szerk.): A Wosinsky Mór Múzeum évkönyve 38. (Szekszárd, 2016)

Gaál Attila: A szekszárdi szarkofág topográfiájához

- Vízvezeték (?). A Béla tér 2013. évi felújítása során római téglákból és téglatöredékekből készített, négyzetes keresztmetszetű, de belsejében cső nélküli vízvezetéket találtak. A vezeték a polgármesteri hivatal melletti saroképület sarkánál a Munkácsy utca útburkolata felől érkezik a térre.59 Kerámia csőszakaszokból összeillesztett vízvezeték maradványait a 19. század óta folyamatosan figyelték meg a történelmi városrész különböző pontjain. A közhiedelem szerint római eredetűek, és a hódoltság idején, majd a később időkben is tovább építették és folyamatosan javították őket, hogy a baktai és bödői források vizét a városba hozzák. Valójában a római eredetre eddig semmi sem utal és ez a mostani - a többitől ugyan szerkezetileg elütő - vezetékrészlet is csak a római téglák felhasználását teszi biztossá.60- Sírok, téglák. A Munkácsy utca és Béla tér városházával átellenes, nyugati saroképületének („Domsits-féle sarokház”) udvarában csontvázak kerültek elő, melyeket valószínűleg Wosinsky is csak hallomásból ismert, mert leleteket nem említ. Az udvar dombra felmenő folytatását jelentő kertben római téglákat találtak.61- Bizonytalan korú sír. Ugyanezen sarokház és a mellette lévő épület62 kertjei közötti 150 öl nagyságú üres térség nem az említett házakhoz tartozott, hanem a város tulajdonában, s Fejős János jegyző haszonélvezetében volt. A terület 1837-ben végzett egyengetése közben „egy csontvázra ’s mellette egy rozsda által már megemésztett kardra akadtak, melynek markolata színarany volt. - Ezt a találók helybeli ezüstműves Zöllner Ágostonnak 700 váltó forintokban eladták, ez pedig azt feldolgoztad- Később a titok napfényre derült, ’s a találók az Urodalom által pörbe fogatván, a vételárnak az urodalom részérei megtérítésében marasztattak.”63 A történetről később Wosinsky is hallott. Monográfiájában azonban szűkszavúan csak annyit írt, hogy a sarokház udvarában „régebben állítólag nagy kincsleletet találtak volna", de a nevezetes kardot nem említette meg.64 Bóna István a sírt és a kardleletet fenti leírás alapján a Csatár Porkoláb-völgynél már említett diadémos, aranypálcás, fülbevalós, „palack” és kard mellékletes sírral együtt a hun emlékanyaghoz sorolta.65- Sírok. Az elmúlt évtizedekben leletmentett néhány sírtól nyugatra a Kálvária-tető, valamint a Munkácsy és Bartina utcák által határolt területről Wosinsky említ római sírokat. A leírásában katonai temetkezéseknek meghatározott temetőt a Korbonits-féle szőlő és az annak közvetlen nyugati szomszédját képező „Mozolány-féle szőlő” területére lokalizálta. Miután utóbbi sírjai közül 1895- ben hét téglasírt felbontottak, 1896-ban „néhány sort” ő maga is feltárt. A feltárt sírok mindegyike „ugyanúgy mint a Korbonits-féle szőlőben’’ háztetőszerűen, „nagy négyszögű téglákkal volt befödve”. A Korbonits-szőlő területéről a mellékletek zöme elveszett. Mindössze egy szűk szájnyílású öblös edényt, és 25 db római pénzt (I. Valens, Valentinianus, Constantius és Constans) mentettek meg, melyeket Korbonits Elek még 1872-ben a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott. A Mozolán István szőlőjében „felbontott” téglasírokból Valentinianus pénzeket, mázas korsót, kereszt alakú fibulát és

59 A leletmentést végző Czövek Attila régész szíves tájékoztatása alapján.

60 TÖTTŐS 2008, 9; SZILÁGYI 1982, 421: „Még a bödői forrás vizét is vezetékeken a városba vezették, melyeknek maradványai sok helyen már a földből elő kerültek, más római régiségekkel együtt." (Tolnamegyei Közlöny 1897. márc. 14.) - A török hódoltság idején a bödői források vizét, majd Mérey apát újjáépítési tevékenységének köszönhetően a baktai forrás vizét a várba és városba vezető csővezetékekről, azok több helyen felbukkant részleteiről már több híradás is született: MEHRWERTH 1884, 13-14; HOLUB 1936, 24; VENDEL 1941, 9; GAÁL - KŐHEGYI 1977, 307; SZILÁGYI 1982, 421; stb. A szekszárdi és a város környékén talált vízvezetékek kérdését legutóbb K. Németh András tárgyalta a középkori Tolna megye vizeivel és vízgazdálkodásával foglalkozó tanulmányában (K. NÉMETH 2015, 30-31). A vezetékek történetével Csalog József is foglalkozott. Mai ismereteink szerint első építési periódusuk inkább a hódoltságkor idejére tehető, de egyes évszámos csodarabok bizonyítják, hogy még a 18. században is karbantartották és javították őket.

61 WOSINSKY 1896, 795. - TML Kataszteri térkép 1860, hrsz.: 2605, 2606, házszám: 1517.

62 1864-ben Velits István háza. GAÁL - KŐHEGYI 1977, 309; MEHRWERTH 1884,13. 18. sz.

63 GAÁL - KŐHEGYI 1977, 309.

64 WOSINSKY 1896, 795. - A történetet 1865-ben a Pesty-féle összeírás szekszárdi jelentésének szerzője és a bő két évtizeddel későbbi jegyzőkönyv nagyjából ugyanúgy írta le, annyi eltéréssel, hogy utóbbi nem 1837-re, hanem 1838-ra tette azt.

65 BÓNA 1993,172. - Bizonyos, hogy egyik Bóna István által meghatározott szekszárdi sírlelet leírása sem teljes. A hasonló sírokban csaknem mindig előforduló apróbb, de a kormeghatározást tekintve fontos tárgyak - mint például a különböző méretű csatok - vagy elkerülték a találók figyelmét vagy nem értékesítették őket, s így nem is jutottak a hivatalos személyek tudomására.

17