Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Szabó Géza - Hajdú Tamás: Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében
Baranya János pedig 1639-ben az egyház számára díszes ónl<annát l<észíttetett.72 A város lakosai közül többen is 1648-tól Batthyány Ádám hivatásos marhakereskedői voltak, Látos János pedig 1650-ben a marhakereskedelem mellett már a halkereskedelemnek is meghatározó alakja volt.73 Ilyen történeti és gazdasági háttér mellett az itáliai késő reneszánsz viseletnek a bölcskei anyagban megfigyelhető mértékű megjelenése már nem is olyan meglepő. Azonban ezt a jelenséget egy Duna menti mezővárosban önmagában pusztán csak a polgárság tehetőssége még nem magyarázza. Többen felhívták a figyelmet a Duna mentén a raguzai kereskedők térnyerésére.74 Valószínűleg ők lesznek az itáliai divat közvetlen elterjesztői és szállítói. A férfiak megjelenésében és anyagában is szerényebb viselete inkább a vásárokban hagyományosan kapható anyagokból készült - elég talán itt a vásárokban szinte napjainkig kapható vasalt csizmákra utalni. A színes női ruházat viselőjének társadalmi helyzetét pontosabban tükrözte, mint a férfiviselet. így a hajdúknak elég volt csak ránézni az összeterelt fehérnépre, s pontosan tudhatták kit érdemes elvinni, kiért mennyi váltságdíjat lehet kérni. Persze praktikus okai is voltak a válogatásnak: a kereskedést és így a pénzügyeket is elsősorban a férfiak intézték, hiszen főként ők tudták előteremteni a váltságdíjat. Az írott források és a Kálvárián megfigyelt temetkezések gazdag leletanyaga egybehangzóan arra mutatnak, hogy a tolnai Duna mentén fekvő Bölcske azon kevés település közé tartozott, ahol a tizenöt éves háború, annak hadieseményei, gazdasági és társadalmi következményei a fejlődést lényegesen nem vetették vissza.75 Ennek oka abban kereshető, hogy Bölcske földrajzi fekvésénél fogva részesült mindazon előnyökből, amelyek Szigetvár elestét követően a Duna menti mezővárosok fejlődésére pozitív módon hatottak. Ugyanakkor voltak egyéb olyan, sajátos körülmények, amelyek miatt szerencsésebben vészelhette át a tizenöt éves háború pusztításait. Egyrészt sokat számított, hogy a tizenöt éves háborút megelőző időszakban sikerült kellőképpen megerősödnie gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Ezt elősegítette, hogy Bölcske nem volt tímárbirtok, hanem a török kincstári birtokot formált belőle, s így szerencsésebb helyzetbe került, mert csak a kincstári jövedelmek bérlőivel ismerkedett meg. A gazdasági erősödés bizonyítéka, hogy az 1546 és 1590 között készült adóösszeírások alapján az adófizetésre kötelezhetők aránya a népesség 17%-áról a tizenöt éves háború előestéjére 74%-ra, azaz négyszeresére emelkedett. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy kiegyensúlyozott, erőteljes vagyonosodási folyamat zajlott Bölcskén a tizenöt éves háborút megelőző időszakban. Nem érvényesültek a település esetében azon sajátosságok sem, amelyek a Duna menti mezővárosok 16. századi fejlődését a 17. századra visszafordították. A török hatalom nem helyezett el őrséget a településen (mint például Földváron vagy Szekszárdon, Tolnán), s nem jelentek meg a magyarokkal szemben komoly gazdasági előnyt magukénak mondható mohamedán (török, bosnyák), raguzai kereskedők sem, mint például a szomszédos Tolnán.76 Kedvező volt továbbá, hogy a mezőváros földesura Észak-Magyarországon élt, a palotai vár pedig nem közvetlenül, hanem bérlő útján érvényesítette jogait a település felett. így polgárai magyar földesuruktól távol, kedvező adózású hászbirtokként meglehetősen szabadon szervezhették mindennapi életüket, amelyet rendes kerékvágásából csak időnként zökkentett ki egy-egy időlegesen ható rendkívüli esemény, mint a forrásokban gyakran szereplő Deli Markó túlkapásai.77 A most ismertetett két, korban egymást kiegészítő temető anyaga és a középkori templom átépítései, az embertani leletek és a mai népesség vizsgálati eredményei mind-mind a település életének folyamatosságáról tanúskodnak. Mindezek jó alapul szolgáltak a hódoltság idején sajátos jogi és gazdasági környezetbe került mezővárosban a parasztpolgári fejlődés csíráinak kialakulásához, 72 SZILÁGYI 1978, 28; HAVASSY 1994, 25. 73 HAVASSY 1994, 63. 74 RÚZSÁS 1966, 213-216; KÁLDY-NAGY 1962, 584; NAGY - SZABÓ - SZABÓ 2004, 203. 75 NAGY 2002, 59-60. 76 RÚZSÁS 1966, 213-214. 77 SZAKÁLY 1975, 259-295. 105
