Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
egyház, mint sok más, mint: Szekszárd, Bátha, Báthaszék, Mohács, Daróc, Lopó, Bárány avár, s túl a Karassó folyón Monostor. A hegyaljai részeken: Karancs, Hercegszőllős, Csúza, Vörösmart, Laskó; a Dráva mellettKopács, Eszék, mely hajdan szinte híres egyház volt. Erdőd, melynek magának van lelkipásztora, és Szent-László. Itt hajdan fényesen épült egyház volt, melyet István despota emelt. Csapa, mely hajdan szinte jelentékeny város volt, három templommal ékeskedő a Dráva folyón innen. Nagy-Harsány, Pécs, Peterd ezeket utóbb az antitrinitáriusok foglalták el, Pécsen jeles collégiumok volt az első reformátoroknak... Sziget a török által régen elfoglaltatott, Kálmáncsehi hajdan szinte jelentékeny város, most csekély község. Itt szinte híres iskola volt egykor, hol az atyám is, Kánási János, öt esztendeig rektorságot viselt’.’494 Tolna mellett Decs községe a Sárközben is jelentős szerepet játszott a magyar reformáció terjesztésében. Eddig ismert forrásaink szerint a Sárközben először itt bukkan fel 1540-ben protestáns prédikátor bizonyos Gergely pap személyében. Decs oly annyira jelentős szerepet játszott a korai magyar reformáció időszakában, hogy az 1560-as években Szegedi Kiss István szuperintendens zsinatot tartott itt.495 A többi Duna menti település is ebben az időben fogadta be - több-kevesebb vita és harc árán - az új hitet. A földvári, a bölcskei, a paksi lelkészt már 1576-ból említik forrásaink, sőt tudjuk, hogy a Dunamelléki Egyházkerület megalakulásának is ez az esztendeje. Majd 1626-ban az említettek mellett feltűnik a nagydorogi, a felsőnyéki, a bikácsi, a dunaszentgyörgyi, a pusztahencsei, az őcsényi, az alsónyéki „egyház szolgája” is, ahogy a korabeli megnevezés jelzi. Az 1816. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint a mai Tolna megye területén jó néhány eklézsia e korai időben alakult: Ireg 1640, Miszla a 18. század eleje, Tengőd 1646, Paks 1576 előtt, Szekszárd a reformáció első felétől. A Sárköz falvai a hódoltsági reformáció egyik legfontosabb központjának, Tolnának a szomszédságában feküdtek és számos gazdasági és kulturális szállal kötődtek a jelentős duna menti városhoz. Decsen, Pilisen és Nyéken a 17. században folyamatosan működtek prédikátorok és iskolamesterek, a nagyszámú „Decsi” előnevű református értelmiségi496 pedig a sárközi központ művelődéstörténeti jelentőségét mutatja. A kivételt éppen Báta jelentette: az apátság egykori központja ahol a baranyai 494 FÖLDVÁRY 1898, 160-168; DEBRECENI EMBER 2009, 483-485. 495 Skaricza Máté írja Szegedi Kis István életrajzában: „1566. év kezdetén Szegedi Decsen, hova engemet is magával vitt, azon szenvedélyes és régóta húzódó viszályt csendesítette le, amely Eszéki István és Veresmarti Illés, akkor ők ketten két Baranya püspökei, között keletkezett, mely bizony kicsinyes okokból lobbantfel, de ha idejében nem oldották volna meg, az elkezdett hajthatatlanság miatt az egyházak mérhetetlen perlekedésére vezetett volna. Emiatt a decsieket pusztán a gyűléstartás címén utolsó módon hatalmas összegű pénzbírsággal büntették a pogányok." - KATHONA 1974,134. 496 A már említettek mellett még: Decsi András: Mohácsi lelkész, alsóbaranyai esperes. - DEBRECENI EMBER 2009, 686. - Decsi István: református lelkész, Decsi Gáspár tolnai lelkész fia és Baranyai Decsi Csimor János öccse. Decsen született 1568-ban, tanulását Tolnán kezdhette, majd 1589-ben a debreceni iskolába ment, s itt 1594-ben kollaborátor, majd 1595-ben senior lett. 1597. március 19-től a wittenbergi, 1597. szeptember 15-től a heidelbergi egyetemen tanult. 1599. október 24-én debreceni tanárnak választották, 1600. november 25-én jelen volt a tasnádi zsinaton, 1601. február 1. után Nagybányára vitték lelkésznek. 1602. június 2-án nőül vette Hodászi Lukács debreceni lelkésznek leányát, Katalint. Menyegzőjére üdvözlő verseket írtak barátai s tanítvámyai, melyet kinyomtattak. 1609 tavaszán Szatmáron lett lelkész, 1610 tavaszán Nagyváradra került lelkésznek, 1613. május 17-én már a bihari egyházkerület esperese lett. 1630. június 9-én jelen volt a debreceni zsinaton. Meghalt Nagyváradon 1631. június 15-én. - KATHONA 1974, 44; DEBRECENI EMBER 2009, 687. - Decsi István: iskolamester, valószínűleg Tolna megyében, mert Decsen írta meg 1609 és 1613 között énekes könyvét, mely mint Decsi-kódex ismeretes. 45 éneket tartalmaz, több énekszerzőtől, így Batizi Andrástól és Tinódi Lantos Sebestyéntől is, a legrégibb 1530-ból, legújabb 1611-ből, jobbára vallásos tartalmúak, de vannak históriás énekek is, több saját szerzeménnyel együtt. Decsi neve a versfejekből tűnik ki. - Decsi Gáspár: a hasonló nevű tolnai prédikátor fia. Tolnai tanulása után 1593-ban Debrecenben lett togátus, s számos itteni diáktársával együtt 1596. október 26-án elesett a törökkel Mezőkeresztesmél vívott csatában. - KATHONA 1974, 45. - Decsi Gáspár: Tolnán volt rektor 1642 körül. - DEBRECENI EMBER 2009, 687. - Decsi Gáspár: Szatmáron tanár 1635 után néhány évvel, 1650 után lelkész. A szatmári református egyházmegye esperese 1657-1658 között. - DEBRECENI EMBER 2009, 687. - Decsi János: Decsi Gáspár számos fiainak egyike volt. Tanulását Tolnán kezdte, majd 1595. június 3-ától fogva Debrecenben folytatta. Gáspár bátyjával együtt ő is a mezőkeresztesi csatában esett 1596. október 26-án. - KATHONA 1974, 45. - Decsi János: Tolnán rektor 1638 körül. - DEBRECENI EMBER 2009, 687. - Decsi János: Alsónémedi lelkész és a solti református egyházmegye esperese 1692-től. - DEBRECENI EMBER 2009, 687. - Decsi Lőrinc: nagydorogi református lelkész 1626 és 1628 között. Decsi Kristóf: Decsen született, mint Decsi Gáspár ottani lelkész fia. Tanulását Tolnán kezdte, majd Debrecenben folytatta, míg 1601-ben a wittenbergi egyetem hallgatója lett. 1611-ben atyja egykori szolgálati helyén, Decsen lett prédikátor. 1626 és 1629 között solti, 1631-ben dunaföldvári lelkész. - KATHONA 1974, 45. - Decsi Máté: 1652-ben bátai lelkész. - Decsi Mihály: 1579-1588 énekszerző. - Decsi Gáspár: református lelkész, 1650. április 20-tól teológiát hallgatott a franekerai egyetemen. 283
