Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz

Skaricza Máté469, Eszéki Szigeti Imre470, Tövisi Mátyás471, Thúri Farkas Pál472, Decsi Gáspár473, Tolnai Fabricius Bálint474 stb.

1548-ban már Tolna város fele a reformáció tanait vallja magának. Hirtelen gyorsasággal foglalták el először a kápolnát, majd a nagy templom felét, nem sokkal utána az egészet a protestáns hitet vallók. Természetesen itt is, mint a legtöbb helyen a reformáció evangélikus-lutheri tanításokra épülő iránya volt jellemző. Csak később vették át a kálvini - valójában református hitelveket. A 16. században Skaricza szerint: „A legnagyobb (protestáns) egyház egészen a Fekete-tengerig” a tolnai.

A Duna mentén főleg Tolna fejlődése gyorsult fel, a 16. század egyik legjelentősebb városává nőtt, ahol 1548-tól már protestáns iskola is működött 1600-ig, s amelyeknek nevét Baranyai Decsi János475 és Sztárai Mihály működése tette ismertté. A tolnai reformáció győzelme az 1550-es évek elejére tehető, amikor ott a magyar reformáció két nagyhatású képviselője Sztárai Mihály és Sze469 Skaricza Máté (1544, Ráckeve - 1606): reformátor. Ráckevén, Padovában, Genfben, Wittenbergben tanult s Angliában is megfordult. 1563-ben pesti tanító, 1564-ben ráckevei rektor, innen két év múlva Kolozsvárra ment tanulmányai folytatására. 1567-ben a jászberényi, 1568 elején pedig ismét a ráckevei tanítóságot vállalta el. 1569 áprilisában külföldre indult. 1572-ben tért vissza szülőföldjére, ahol lelkésszé választották. Jelen volt a herczegszőllősi zsinaton, melynek kánonai kiadásáról ő gondoskodott. 1588-ban hitvitát folytatott Pécsett az unitárius, Válaszuti Györggyel. Nagy érdemeket szerzett Szegedi Kis István hátrahagyott műveinek sajtó alá rendezésével, kiadásával és a szerző életrajzával. - KATHONA 1974, 83-84.; ZOVÁNYI1977, 547.

470 Eszéki Szigeti Imre: reformátor. Állítólag illír szátmazású volt, ki a tolnai tanítóságból 1544 decemberében ment a wittenbergi egyetemre, melyen nem egészen egy évet töltött. Visszatérve, két hétig Tolnán, másfél hónapig Kálmáncsehiben, 1545 végétől vagy 1546 elejétől pedig Vörösmarton hirdette az evangéliumi tanokat. 1548 őszén tolnai lelkész lett, s ott mintegy hét hónap múltán, 1549 tavaszán magasabbrendű iskolát állított fel. További sorsáról nincsenek adatok, de valószínűleg 1553-ig tartott itt a működése. - KATHONA 1974, 36.

471 Tövisi (Mucejus) Mátyás: reformátor. Erdélyből származott. Protestáns lelkész Tolnán, ki ebbeli működését megszakítva, külföldre is ellátogatott, s 1548. október 9-én egyetemi hallgató lett Wittenbergben. Egy év múlva visszatért Tolnára, hivatalába, de állítólag 1551-ben meghalt. Egy Tövisi Mátyás azonban 1554-ben jelen volt az óvári zsinatom. - KATHONA 1974, 36; ZOVÁNYI 1977, 657.

477 Thúri Farkas Pál (Mezőtúr ? - 1571. december 1, Abasújszántó): reformátor, tanító, egyházi író, költő. Szülővárosában tanult és talán tanított is, majd 1555-től a wittenbergi egyetemre járt, a magyar coetus alapítótagja volt. 1557-től Tolnán, 1558-tól pedig Sárospatakon tanító, 1560-61-ben Sajószentpéteren prédikátor volt. 1563-ban mint a helvét irány egyik kezdeményezőjét evangélikus földesura, Perényi Gábor Wittenbergbe és Lipcsébe küldte teológusok véleményét kérni. A kedvezőtlen válasz és a füzéri hitvita (1564) után elmenekült, Biharon lett lelkész. Részt vett az erdélyi antitrinitáriusok elleni küzdelemben. 1569-ben Abaújszántón ő volt az első pap, az itteni templomban temették el. A török hódoltság egyházi viszonyairól szóló latin levelét Johannes Bocatius (1613) és Szenei Molnár Albert (1616) adta ki. Híres latin disztichonja Kálvin Institutiójáról. - KATHONA 1974, 39; ZOVÁNYI 1977, 636.

473 Decsi Gáspár: reformátor. Tanult Tolnán, Kolozsvárt és 1556. május 20-tól Wittenbergben. Hazatérve Decsen, majd 1575-től Tolnán lelkész egészen 1597-ig, haláláig, Részt vett 1576-ban a hercegszőllősi zsinaton. Tudományos híréért és irodalmi működéséért nagyra becsülték; de a kockáztató síkraszállás nem tartozott tulajdonságai közé. Már 1573-ban köszvénnyel mentegetőzve vonult el az őt meglátogató Gerlach elöl, s káplánját küldte a tudós lutheránus pap fogadására. 1588-ban a pécsi disputa alkalmával a fenyegető mozgalmak láttára, jónak látta félre vonulni a küzdelem elől és a hercegszőllősi zsinatra hivatkozva, megtiltotta híveinek, hogy a pécsiekkel érintkezzenek. Kevéssel ezután meghalt. Előszóval látta el Veresmarty Illésnek az antitrinitáriusok ellen írott művét, írt latin nyelvű elégiákat is. - KATHONA 1974,41; ZOVÁNYI 1977, 144-145.

474 Tolnai Fabricius Bálint: tanár és prédikátor. Tolnán született és itt is tanult. Majd Kolozsvárra került iskolába 1565-ben, a wittenbergi egyetemre 1573. június 15-én iratkozott be. Onnan hazatérve, 1575. novembertől rektor szülővárosában, Tolnán. 1578-tól lelkész Decsen, majd valahol az alsóbaranyai egyházmegyében, ahol 1589-től esperesi hivatalt is betölt. Korának legkiválóbb heb- raistája volt, kit maguk a zsidók is született zsidónak véltek. A Szent János látásának 12 részből való éneke című műve 1579-ben jelent meg. A biblikus történetet 18 levélben közölte. Nevét egy alkalmi oktató-mulattató ének őrizte meg. A kor divatja szerint különböző családi jeles események alkalmából tréfás hangú, ugyanakkor oktató szándékú mulattató éneket szereztek a költők, ezt a gyakorlatot követte ő is. Kálmáncsai Péter „házasságának tisztösségére” is írt éneket História de maribus in convivo (A társaságbeli helyes viselkedésről) címmel. Ez a magyar nyelven írt szöveg nem más, mint alkalmi vers, afféle viselkedési kódex. - KATHONA 1974, 41.; ZOVÁNYI 1977, 645.

475 Baranyai Decsi Csimor János (1560 körül, Decs - 1601. május 15, Székelyvásárhely): református főiskolai igazgató, a 16. század egyik legtudósabb írója. Első oktatását az akkor virágzó s jeles könyvtárral rendelkező tolnai református iskolában nyerte, innen a debreceni, majd a kolozsvári iskolába került, melynek vezetői őt ajánlották 1587-ben Bánffy Farkas fejedelmi tanácsosnak, a külföldi egyetemre küldendő Ferenc nevű fia mellé utitársul. Az ifjak május 18-án indultak el Bonczidáról, Moldván, Havasalföldön át Varsóba s végre Poroszországon, Pomeránián és Brandenburgon át, július 22-én érkeztek Wittenbergbe. Távozásuk alkalmával (1589) néhány tanulótársához búcsúverset írt. Külföldi tartózkodása alatt a török rablásai következtében nem csak ő maga vesztette el anyagi javait, hanem rokonsága is Erdélybe menekült. 1592 végén Kolozsvárt telepedett le ő is. 1593-ban a masrosvásárhelyi iskolánál alkalmazták. A Strassburgi Akadémia avatta doktorrá, írt útleírást, jogharmonizációs monográfiát, filozófiai összefoglaló művet. Ő volt az első, aki latin klasszikust fordított magyarra. Az ő műve az első magyar szólás- és közmondásgyűjtemény is. Levéltári adatok, továbbá kortársakkal folytatott beszélgetések alapján megírta kora történetét. Irt a magyar rovásírásról, ismert egy görög és több latin nyelvű verse, fennmaradt több latin nyelvű levele. - KATHONA 1974, 42; ZOVÁNYI 1977, 144.;PACZOLAY 2002, 5-13.

280