Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Vizi Márta: Előzetes jelentés az ozorai várkastély kutatása során előkerült kályha leletanyagról
A WOSINSKY MÓR MEGYEI MÚZEUM ÉVKÖNYVE ♦XXXVII. (2015) 75-143. SZABÓ GÉZA - HAJDÚ TAMÁS Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében Soroncz Ferenc esperes-plébános úr emlékére A tolnai Duna mentén fekvő Bölcske azon kevés település közé tartozott, ahol a tizenöt éves háború, annak hadieseményei, gazdasági és társadalmi következményei a fejlődést lényegesen nem vetették vissza. Ennek oka abban kereshető, hogy Bölcske földrajzi fekvésénél fogva részesült mindazon előnyökből, amelyek Szigetvár elestét követően a Duna menti mezővárosok fejlődésére pozitív módon hatottak. Ugyanakkor voltak egyéb olyan sajátos körülmények, amelyek miatt szerencsésebben vészelhette át a tizenöt éves háború pusztításait. Az árnyaltabb történeti kép kialakítását a régészet oldaláról jelentős mértékben segítheti a társadalmi folyamatokat különösen jól tükröző temetők anyagának megismerése. Ezért a korábbi előzetes ismertetések után ezúttal a két, egymást jól kiegészítő, a katolikus és a református templom körüli sírkert leleteit, régészeti megfigyeléseit teljes egészében közreadjuk.1 Az elmúlt évtizedekben Bölcske belterületén, több helyen és több alkalommal is tártak fel középkori sírokat. A Kálvária-dombon álló katolikus templomnál már az 1950-es években, a nagy dunai árvíz miatti földmunkák során is találtak emberi maradványokat. A Kálvária lefaragott keleti oldalának szélén 1962-ben 18. századi temetkezéseket tártak fel. A leletmentő ásatás során Mészáros Gyula három fakoporsós sírt bontott ki, melyek közül kettőben gyermek feküdt. Az egyik gyermek nyakán üveggyöngysor volt, a másik lábán bőrcipő foszlányait figyelte meg.2 A falubeliek emlékezete szerint a Kálvária-domb egészét elfoglaló templomkert szélein minden irányban találtak már sírokat, ami valószínűsíti az egyébként körbeépített terület egészének temetőkénti használatát a 18. század végéig, amikor is röviddel a temető felhagyása után a katolikusok a részükre átengedett terület közepén 1792-ben templomot emeltek. Az egyházi anyakönyvek adatai és a legújabb történeti kutatások is arra mutatnak, hogy ezt a temetőt a helyi református közösség használta a 16. század második felétől 1788-ig.3 1 NAGY - SZABÓ - SZABÓ 2004. 2 MÉSZÁROS 1962, 65; MÉSZÁROS 1963, 61. 3 HAVASSY 1994, 36; NAGY - SZABÓ - SZABÓ 2004, 199. 75
