Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Fuksz Márta: A bonyhádi Stoll mézeskalácsos dinasztia (1847-1946)
letésű Marx Trézsivel17 1847. február 4-én.18 A házassági anyakönyvi kivonatokban lakhelyüknek Bonyhádot tüntette fel a plébános, a férfit pedig bábosnak nevezte. Pontosan mikor és miért költözött Stoll Ferenc Tolnáról Bonyhádra, és miért ott nyitotta meg mézeskalácsos műhelyét, nem tudjuk. Talán házassága, vagy egyéb megfontolások - mint Bonyhád polgáriasultabb társadalma, gazdasági fejlettsége - játszhattak szerepet a mobilitásban. A Soproni Iparkamara 1857-es összeírása19 név szerint sorolja fel az iparosokat foglalkozásukkal együtt. Tolna megyében ekkor 6 mézeskalácsos élt. Stoll Ferenc is szerepelt a jegyzékben, ahol Bonyhádon egyedüli mézeskalácsos mesterként {„Lebzelter") tüntették fel, vagy legalább is rajta kívül nem volt senki a völgységi járásban, aki elérte volna az éves bevétel azon szintjét, ami az ösz- szeírásban való részvételhez kellett.20 így üzlete monopolhelyzetben volt Bonyhádon és környékén. A 19. század végére azonban megnőtt a bábos mesterek száma. Jekelfalussy József egész Magyarországra kiterjedő és hét év különbséggel újra elvégzett felméréséből megállapítható, hogy népszerű lett a mézeskalácsos ipar.21 Míg 1857-ben csak 6 mester volt Tolna megyében, addig 1885-re 19-re, majd 1892-re 23-ra nőtt a számuk. A részletes kimutatásból látszik, hogy főként a járások központjaiban és a gazdaságilag jelentősebb mezővárosokban (például: Szekszárd, Bonyhád, Tolna, Bátaszék, Hőgyész, Tamási, Ozora, Simontornya) nyitottak műhelyt és üzletet a mesterek. A Völgységben azonban a Stoll család megtartotta monopolhelyzetét, ugyanis az összeírások szerint mindkét felmérés időpontjában kizárólag a Stoll család tartott fent üzletet, és foglalkozott mézeskalácsossággal Bonyhádon. Az 1892- es összeírás már Stoll Ferenc fiát, Jakabot is a mesterek között említette. A MÉZESKALÁCSOS MŰHELY BŐVÍTÉSE ÉS A PIACI KÖRZETEK KIALAKÍTÁSA - STOLL JAKAB Stoll Ferencnek és Marx Teréznek 8 gyermeke született.22 A német törzsöröklési rendszer értelmében az elsőszülött fiúnak, Miklósnak kellett volna kitanulnia édesapja szakmáját, majd átvennie műhelyét. Sajnálatos módon Stoll Miklós sorkatonai szolgálata idején, 1870-ben tífuszban meghalt. Öccsét, Ferencet bábosnak nevezi egy 1870-es családi irat,23 illetve a családi hagyomány is így emlékszik rá. Az ipart azonban nem ő viszi tovább, ugyanis megszakadt vele a család kapcsolata. Valószínűleg a legényvándorlásból nem tért vissza Bonyhádra, és máshol telepedett le. További sorsa a család számára ismeretlen. Ennek következtében Stoll Jakab - a harmadszülött fiú - szintén kitanulta a mézeskalácsos és gyertyaöntő szakmát. Valószínűleg édesapja műhelyében töltötte inas- és segédéveit, majd vizsgája letétele után 1889. június 7-én (37 évesen!) kapta meg az iparűzéshez szükséges iparigazolványt.24 17 Marx Teréz (másnéven: Trézsi) 1823. július 26-án a Bonyhádhoz tartozó Berekalja pusztán született. A híres bonyhádi Marx vízimalom-tulajdonos család gyermeke volt. Stoll László emlékei szerint a két család 4 generáció múlva is fenntartotta a kapcsolatot a vérségi kötelékeik miatt. Szülei: Adalbert (Béla) Marx (1772. VII. 15.-1845. IV. 10.) és Anna Sauter (1773. V. 3.-1852. VII. 19.). PEL A 4896-4898. Tolna vármegye felekezeti anyakönyvei. Bonyhád. 18 MNL TMLIV. 428.a. Tolna vármegye felekezeti anyakönyvei. Bonyhád. 19 MNL TML MH XII E 2045/1857. 20 Tolna megyében 1848-1895 között 5 járás volt (központi, völgységi, dunaföldvári, dombóvári és simontornyai), majd a Tamási székhelyű dombóvári járást ketté osztották és így hatra bővült a számuk. HAJDÚ 1987, 25; 31. Jelen tanulmányban csak a völgységi járás mézeskalácsosaival foglalkozom. A Tolna megyei mézeskalácsosság részletes történetét lásd: FUKSZ 2009, 330-341. 21 JEKELFALUSSY 1885, 84-88.; JEKELFALUSSY 1892, 1240-1244. 22 Miklós (1847. XII. 6.-1870.), Magda (1849.1.16.-1898. IX. 23.), Ferenc (1850. VIII. 1.-?), Jakab (1852. VII. 4.-1915. IX. 17.), Teréz (1854. VI. 26.-?), János (1857. V. 17.-?), Imre (1858. XI. 6.-1859. VIII. 16.), Alajos (1860. VIII. 20.-?). MNL TML IV. 428/a. Tolna vármegye felekezeti anyakönyvei. Bonyhád. 23 „Kimutatás Stoll Ferenc családjáról a bonyhádi születési, házasultak és meghaltak anyakönyvéből. Ganczer János esperes-plébános Bonyhád, 1870. febr. 19.” Családi iratok. Stoll László tulajdona. 24 A céhek feloszlatása (1872) után kialakult ipartársulatokba még nem volt kötelező a belépés, de az 1884. évi ipartörvény (1884. XVII. te.) után a mézeskalácsos mesterség iparengedélyhez kötött szakmává vált. Igazolvány: Tolna vármegye völgységi járásának főszolgabírája A.3./1889. Családi iratok. Stoll László tulajdona. 432
