Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Kodolányi Judit: „ne bánd, hogy szód nem értik” - Babits Mihály és Illyés Gyula barátsága

jelen lenni Illyés életében. A kifejezetten Babits emlékének és műveinek szentelt írásokon kívül Illyés számtalan helyen említi, idézi Babits Mihály alakját, feleleveníti az egyes kérdésekről alkotott véleményét, a jelen tetteit és eseményeit, mint egy örök mértékhez, hozzá igazítja. Ez a folytonos reflexió végigkíséri az illyési életművet, újra meg újra búvópatakként bukkan fel, és bár Illyés Ba- bits-képe óhatatlanul letisztul, módosul az idő múlásával, jelentős változást nem tapasztalhatunk benne. Illyés legutolsó Babitsnak szentelt írásában (Babits szemébe nézni),40 barátja halála után sok évvel is az alakját körülvevő ellenszenv és az őt ért támadások okait kutatja. Babits személyiségének megfoghatatlansága, megközelíthetetlensége olyan jellemvonásként jelent meg Illyés gondolkodásában, mely a költő művészetében, emberi viszonyaiban és magatartásában megnyilvánult, és kettőjük kapcsolatát is meghatározta.

„Mindabból, amit így rámondták, egy bizonyos: magányos volt. Nem volt barátja. Én sem voltam az. Sosem tudtam megmondani neki, mit gondolok róla, mennyire szeretem. (...) Első alkalom, hogy szabadon írhatok róla. Csak most lesz mesterem. Most próbálok érdemes lenni barátságára.”40 41

40 ILLYÉS 1975c, 196-201.

41 Az ismeretlen, ILLYÉS 1941a, 193.

390