Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807-1856), egy reformkori nő portréja
PÁRVÁLASZTÁS, CSALÁDALAPÍTÁS „Legnagyobb boldogtalansága talán asszonyt nemeteknek abban fog állani, hogy ifiúságotoknak a házasságra szabad választás nem engedtetik. Úgy gondolkoznak sok szülék, hogy az életnek tapasztalása s történeti őket az oly dolgok esmérésébe már nagyobb világosságra hozván, gyermekek szívének valós tárgyát csalattatás nélkül választhatják. Mennyi leányok találtatnak, kik félelmek és szemérmetességektől akadályoztatnak azon férfival ellenkezni, kit nemzetségek és szüléik nékik férjül ajánlanak. ...... s nem is lehet ellenek e részben tenni, mert igaz az, hogy a csupa ifjúi szerelemből megesett házasságokban, melyek többnyire mindenkor magokra szoktak unni, idővel szinte egyenetlenségek s veszedelmek származtak, mint azokban látunk, melyeket csupán szülék szerzettek:’54 A 18. század 70-es éveiből származó idézet a párválasztással kapcsolatos társadalmi gyakorlatot tükrözi, mely szerint a házastárs kiválasztása a nemzetség és a szülők feladata, ugyanakkor utal arra is, hogy emellett szabad választáson alapuló szerelmi házasságok is köttettek. A szülői engedély persze ezen esetekben sem hiányozhatott, ami egyben biztosítékot jelentett arra, hogy a választott személy ne essen kívül azon a társadalmi körön, ami a szülők számára akceptálható volt. A rendiség keretei között - melyben az ősiség a várományosok közösségét hozta létre - a párválasztás nem egyszerűen két fiatal döntése, hanem az egész családot, sőt a tágabb rokonságot is érintő lépés volt.55 Ez a mélyebb oka annak, hogy a kötöttségektől mentes, szabad választás lehetősége a korszak egészében nagyon korlátozott maradt. Csapó Ida egyéni sorsa - mint alábbiakban látni fogjuk - sok tekintetben igazolja a fenti idézetben írottakat. Fiatal lánnyá érve, Ida korán figyelmet ébresztett a házasulni készülő fiatal emberek körében. Nem csoda, hiszen igazán kívánatos parti. Jómódú szülők egyetlen gyermeke, aki anyja révén a Gindly nemzetség tagja, így leányági örökösként nemcsak apja szerzett vagyonára, hanem a tengelici birtokra is igényt tarthat. Ráadásul szép is, a róla készült festmények és a kortársi emlékezet egyaránt ezt igazolják.56 Ida egyik első kérője a közeli rokonságból akadt. Nincs egészen 14 éves, amikor nagynénje, Csapó Zsófia veje, a két gyermekes özvegy, Vidos István Koltáról Tengelicre látogatott. Hazaérkezése után a következő levelet írta Idának. „Kedves Kiss Asszony! „Nem tudom, noha gyanítom mi csuda változás esett szivemen azon idő uta, hogy Angyali személyéhez szerentséltettem: fázom és melegem van örülök és siránkozom remélyek és kétségbe esem, ’s mind ezek szivem fenekén egy nyomást hagynak, melly felette édes, és kimondhatatlanul kelleme- tes.- Gyanítom mind mondám, mi ez ’a melly illy nagy hatalommal ostromol, de félek kimondani tartván nehogy az ártatlan Ida érzésemet nem viszonozván diadalmas nevetséget ül habozásomból. - De nem! koránt sem remélem attól a kegyestől kinek gyönyörűséggel tetézett képét lehetetlen, hogy szép lélek ne lakja, mely imádóját kikacagni képtelenségnek tartaná ezen édes reménységtől bátorittatván egyenes szívvel megvallom, hogy az a’mi engemet ennyire gyötör, ’s még is kellemet nyújt, nem más hanem a’hasonlíthatatlan szépségű és Angyali erkölcsű ártatlan Idához vonzó kimondhatatlan szerelem, melly engem ha azt ’a kegyes Ida viszon érzéssel jutalmazza, örökre valóban örökre boldoggá teend. Vajha ezen kedves Idának, ott létemkor készült szobájában, ama kiss Amór, mely nyilaival ’a Rósák között enyelegve festetett ajtója felett megelevenednék s ezen imádott szép Idának füleiben súgnám azt, ’a mit eránta változhatatlanul érzek,, szívébe lőné egy nyilát, és viszon érzésre gerjesztené jó szívét! Ah mi örömmel lépnék akkor az oltárhoz ’s mi 54 Bessenyei 1777, 20. Bessenyei Lord Halifax angol nyelvű munkáját, franciából fordította magyarra. A kor gyakorlatának megfelelően az eredeti művet a fordító saját gondolataival egészítette ki. FÁBRI 1999, 20. 55 GLÓSZ 2014a, 94-96. 56 BODNÁR- GÁRDONYI 1918,104. 322
