Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében III. Vízrajz
zetével (Szélkút, tulajdonképpen Szilkút) kapcsolatosak, de ezek között is van birtokosra utaló név (Beszédespálkuta). Köbli, Köblös helységek egy bizonyos fajta, odvas fával kibélelt kútról kapták nevüket, amelyek bodonkút, bödönkút néven Tolna megyében több dűlőnévből máig is ismertek. Régészetileg 12 lelőhelyről ismerünk kutakat, a lelőhelyek között többnyire falusias településeket találunk, de várakban és egy kolostorban is került elő kút. A kutak többsége egyszerű, ásott, béleletlen kút volt, ilyenből több is került elő Bonyhádon. Náddal vagy vesszővel bélelt Árpád-kori kutat tártak fel Szekszárd-Tószegi-dűlőben, karóval bélelt kutat Medinán, négyzetes deszkaszerkezettel béleltet pedig Pakson. Kővel vagy téglával kirakott kút csak az ozorai vár, továbbá a mezőváros ferences kolostorának udvarán, valamint a felsőnyéki várban került elő, kőből rakott kútra utal továbbá egy Bátán előkerült kávakő is. VÍZVEZETÉKEK Agyagcsövekből készült vízvezetékek részletét régészeti leletek formájában két helyről ismerjük.- Decs-Ete: a Decs határában fekvő Kúti-völgyben Wosinsky Mór római épületet azonosított. Leírása szerint a kút forrásától agyagcsöveken vezették a vizet Ete mezővárosba: „Több helyen felbontattam e vízvezetéket s mindenhol négy-négy középkori tégla feküdtek a henger alakú agyagcsövek.”306 Andrásfalvy Bertalan szerint lehetséges, hogy az etei Tórévtől a Külső Mezei földeken keresztül a szőlőhegy lábánál futó nagy útig vezető töltést, az ún. Fejetel utat nemcsak a sár ellen készítették, de talán a vízvezeték is ezen jutott volna le Étére.307 Vizi Márta szíves tájékoztatása szerint a vízvezeték nyomait Miklós Zsuzsával eredménytelenül próbálták a terepen azonosítani.- Szekszárdi a város központjában, a Béla téren és a Babits Mihály utcában a 19. század vége óta többször is kerültek elő égetett agyagból készült csövek. Első régészeti leírásuk Kovách Aladártól származik 1926-ból, aki szerint a bödői és remetei források vizét vezették a városba, a két vezeték a Béla téren egyesült és az egész rendszer római előzményekre tekint vissza.308 Csalog József 1935-ben a Béla téren egy kb. öt méter hosszú szakaszt bontott ki, a kb. 50 cm hosszú, 6-10 cm belső átmérőjű, mészhabarccsal összeragasztott csöveken látható 1796-os évszámokat csak a javítás idejének tartotta, mert a vízvezeték 16-17. századi törmeléket tartalmazó rétegben feküdt. Az addig előkerült csövek helye (Nagybödő-forrás, Bartina utca, Fejős-féle ház, bíróság, vármegyeház) alapján megállapította, hogy a Nagybödő-forrás vizét vezették be rajtuk keresztül a városba.309 1942-ben idézte azt az adatot, amely szerint Mérey apát 1693 és 1703 között 300 forintot költött a vízvezetékre, de ekkor még nem nyilatkozott, hogy ez a vezeték építését vagy csak felújítását jelent- hette-e. A Béla téren létezett kút ténye alapján felvetette a török kori eredetet, de bizonyosat ekkor csak további adatok előkerülésétől várt.310 1943-ban a múzeumban őrzött agyagcsövek mérete és alakja alapján végül úgy fogalmazott, hogy azok a Törökországból ismert, hódoltság kori vízvezetékcsövek pontos párjai, a Béla téren, az ún. Fejős-féle ház előtt állt és a 19. század közepén lebontott kétmedencés közkút pedig a hódoltság idején épült (az említett, Mérey-féle adatot ekkor már a vezeték a felújítására vonatkoztatta).311 Gaál Attila jelentése szerint a Babits Mihály utca 1. szám alatt 1974-ben „A várost a közép-, ill. a későközépkorban vízzel ellátó csőrendszer kerámia csöveit találták meg három, egymástól független nyomvonalon, csőfektetés során.”312 A vízvezeték kora kérdéses. Amint láthattuk, Csalog József 1942-ben a török korra keltezte, Gaál Attila 1975-ben egy sza306 WOSINSKY 1896,1. 766. *) jegyzet. 307 ANDRÁSFALVY 2007, 373-374. 308 KOVÁCH 1926. Említi: TÖTTŐS 1986, 54. 309 CSALOGOVITS 1935. Fakszimiléje: VÍZI 2009, 311. 8. melléklet. 310 CSALOG 1942. Fakszimiléje: VÍZI 2009, 351-352. 72. melléklet. 311 CSALOG 1943. Fakszimiléje: VÍZI 2009, 352-353. 4. melléklet. 312 GAÁL 1975. 30
