Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Máté Gábor: Döbrököz szabadosai és a község benépesítése a Rákóczi-szabadságharc után
A dokumentumból sajnos nem derül fény Cserénfai bűnére, már ha a be nem váltott ígéret mellett mást is elkövetett volna. Hogy leváltásának nemcsak a telepítés lassúsága lehetett az oka, arról egy 1720-as uradalmi összeírás kicsivel bővebben tájékoztat. E szerint Cserénfait „némely helytelen, s nem az uraság hasznára, sőt inkább kárára vergált [szolgált], s az ő szabadosi kötelességéhez nem való cselekedetéért" váltotta le az új földesúr, szabadságát pedig „cassálta” (érvénytelenítette).15 Cserénfai Istvánt ezek után a falu jobbágyaként írták össze. Figyelemreméltó, hogy korábban is az volt, méghozzá a legtehetősebbek egyike. 1709-ben Dombóvár legnagyobb vetésterülettel és állatállománnyal (két ló, négy ökör) rendelkező gazdájaként, 1715-ben és 1718-ban pedig Döbrököz legtehetősebb embereként írták össze.16 István helyére testvéröccse, Cserénfai János lépett, aki bátyjához hasonló feltételekkel vállalta el a szabadosságot. A szállólevél fiúról fiúra szálló örökös szabadságot garantált. A szabadság mellé egy jobbágytelek is járt, hozzá tartozó szántófölddel, réttel, legeltetési joggal, 12 kapás szőlőterülettel, továbbá egy malomhellyel a községhez tartozó Szarvasd pusztán. A szabados a telepítés elvégzése mellett egyéb feladatokat is kapott. Köteles volt az uradalmi tiszt parancsait teljesíteni és „jószágunk dolgában, s mindenben” az uradalom hasznára lenni. Azt gondolhatnánk, hogy ezzel a szabados a település vezetője is lett. Ez bizonyos értelemben igaz lehetett, azonban nem járt együtt a bírói tisztség megszerzésével. Sem Cserénfai István, sem János nevét nem találjuk a bíróságot viselők között a vármegyei adóívekben. A földesúr nem engedte át a maga részére rendszeresen megkövetelt szolgáltatások és javak egyikét sem. Sőt a szabados is köteles volt a kilenced megfizetésére. A szabados voltaképpen a földesúr meghosszabbított keze lehetett csak, aki nemcsak urának, hanem a dominium inspektorának, vagyis intézőtisztjének is engedelmességgel tartozott. A döbröközi szabados tehát személyében szabad (libertinus), státusában a földesúr és a tisztjei alatt álló, jobbágyi életmódot folytató gazdaember volt, aki a telekért és a telekkel járó földek műveléséért nem fizetett cenzust. Legnagyobb haszna a szarvasdi malom bevételéből származhatott, ami után az uraságnak semmit sem adott.17 A közösségen belül azonban presztízst és hatalmat szerzett. Erre engednek következtetni az 1730-es években lefolytatott határperek tanú- vallomásai, ahol a szabados a döbröközi határ éber őreként tűnik fel. A Györgyivel határos szakaszon elhajtatta egy orozva szántó mágocsi jobbágy ökrét.18 Egy másik esetben a határ megváltoztatása céljából a csurgói határt jelző határköveket kiásatta és a Kapósba dobatta.19 Mindebből tanulságként az szűrhető le, hogy Cserénfai János nagy presztízzsel járó igazgatási, birtokrendészeti feladatokat látott el, melyek más birtokoknál jellemzően a tisztek feladatkörébe tartoztak. Szabadosi előjogai ugyanakkor korlátozottabbak voltak mint a középkorból ismert kenézi és soltészi intézményben szavatolt előjogok, melyek alapján a libertinusok az általuk telepített falvak birtoklásából, haszonvételéből, és irányításából is jobban kivették a részüket. Cserénfai István minden bizonnyal egy már meglévő szerződés alapján kötötte a kontraktust, talán épp a dombóvári szolgált mintaként. Érdekes megemlíteni, hogy a Jováncát megtelepítő attalai Tóth Gergely és más szabadosok is deklaráltan a döbröközi szabadoséhoz hasonló jogkört kaptak,20 amely arra utal, hogy a döbröközi szabadosi előjogoknak egyfajta etalon szerepe lehetett az 1710-es évekbeli nagy népmozgások és telepítések során. III. A TELEPESEK SZÁRMAZÁSA ÉS A KÖZSÉG BENÉPESEDÉSE 1766-ban Szűcs Márton 89 éves dombóvári lakostól részletes tanúvallomást vettek fel (6. dokumentum), melyben Döbrököz megtelepítésével kapcsolatban kérdezték. Minderre valószínűsíthetően 15 MERÉNYI 1905, 336. 16 MNL TML Ö. 263. 1709; Ö. 268. 1715; Ö. 275. 1718-19. 17 Ld. még: MERÉNYI 1905, 336. 18 MNL Est. P. 108. Rep. 92. f. 8. no. 296. b. 1730. 19 MNL BML IV. 1. f. 3. XX. 613. 1763. 20 MNL Est. P 108. Rep. 35. fase. X. no. 624. 301
