Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
A PUSZTULÁS A török hódoltság hosszú ideje alatt a Sárköz sokat hanyatlott, különösen súlyos volt a pusztulás az utolsó évtizedekben. A nagyobb hadjáratok pusztításai mellett a martalócok, végvári vitézek állandó becsapásai okoztak nagy károkat. Az 1560-as évekből fennmaradt az etei jobbágyok panaszlevele, amelyben elmondják, hogy egyetlen esztendő alatt hétszer sarcolták meg őket. Az egyik martalóc „...reánk izene, hogy ha meg nem sarcolunk neki, tehát reánk jü és várasunkat megégeti,és megdúlja, annakutánna valamölyet kaphat bennünk, mind szablyára hányja... megfogott egyet köztünk, erősen megkötözte. Kötözve vele hordozza. Ilyen fenyögetéssel fenyöget: - Ha meg nem sarcolunk neki, tehát az embert megsüti, süttel beküldi’.’ A martalócok általában pénzt, férfi felsőruhát és lábon elhajtható állatokat raboltak, s gyújtogattak, erőszakoskodtak. A „szegény, megnyomorodott” eteiek végül ezt írják: „...soha nem tudónk hová lönni... mört elpusztult a váras, el köll róla futnunk, pusztán köll róla futnunk, pusztán köll hadnunk.”515 A Sárköz peremén fekvő falvak kivétel nélkül elpusztultak, a lakosság a mocsarakba vagy távolabbi vidékekre menekült. Étének a panaszlevél időpontjában még 190 háza és körülbelül 1000- 1200 lakosa volt, az 1620-as évek után felégették, megmaradt lakói Decsre menekültek, s ma már csak a Városhely dűlőnév őrzi emlékét. (Határában található az elpusztult sárközi falvak emlékének emelt és szentelt kőobeliszk.) A hagyomány szerint Étével együtt pusztult el Asszonyfalva is, lakói szintén Decsre menekültek, ahol külön utcában telepedtek le; az első évben még csak papjuknak tudtak szilárd hajlékot biztosítani. Az 1570-es években a Sárköznek még körülbelül 3000 lakosa volt, tehát a török hódoltság előtti lélekszámnak a fele, egy-egy faluban 50-80 ház állott.516 Ebben az időszakban néptelenedett el a középkori Sárköz egyik legnépesebb települése, Kesztölc. A hódoltság végére a népesség tovább fogyott, a réginek kbörülbelül negyed-ötödrészére apadt. Ez a szám még így is kedvezőbb az országos átlagnál, mert egyes hódoltsági területek magyar lakossága 90%-ig kipusztult. Az 1573-1773 közti összeírásokban több száz sárközi családnevet találunk, ezekből mindössze 66 tekinthető hódoltság előttinek. (Ilyenek például Ágoston, Asztalos, Balázs, Bálint, Fülöp, Gergely, Molnár, Szél, Szundi, Varga stb.) Az elpusztult falvak népéből a Sárköz is megőrzött néhány családot. Részben ez magyarázza meg azt, hogy hogyan élhettek az elpusztult falvak nevei dűlőnévként tovább, napjainkig. Pataki József a Sárköz népességének történetét tárgyaló munkáiban a török defterekben szereplő sárközi családneveket összehasonlította az 1696-os és a 18. századi összeírások névjegyzékével, és megállapította, hogy a Sárköz a törökök kiverése után nagymértékben egészült ki más vidékek református magyarságával.517 A betelepülők származási helyéről csak részben adnak magyarázatot az ilyen családnevek: Dorogi, Halasi, Geresdi stb. Levéltári források bizonyítják, hogy Dél-Baranya magyarságának egy része a pusztító hadjárások idején a Kiskunságba költözött, ahonnan a veszély elmúltával visszatért eredeti lakóhelyére. E népmozgás útja a Sárközön vezetett keresztül, és nyomott hagyott e terület népességén és kultúráján.518 Az itt megmaradt csekély lakosság is állandóan útra készen állott, és folytonos mozgásban volt: Ete és Asszonyfalva lakóit Decs fogadta be; Sárpilis népe a Duna-Tisza közére menekült, majd visszatért; Dél-Baranyából pedig ide húzódtak fel menekülők. Tolnán, Szekszárdon és Bátaszéken török helyőrség és martalóccsapatok tanyáztak, az elhagyott falvakba rácok húzódtak. Az ide-oda költözés során egymás házait és földjeit elfoglalták, a török elleni hadjáratban pedig és a kuruc-labanc harcokban egymás ellen fegyverrel is harcoltak. Örökös viszálykodás volt a magyarok és az újonnan beköltözött nemzetiségek között. Az itt lakók állandóan szegényedtek, erre jó példa az őcsényi Seres András és családja: a török 515 ECKHARDT 1954, 202-203. 516 KATONA 1962, 21. 517 PATAKI 1937/a; PATAKI 137/b. 518 ANDRÁSFALVY 1956, 21. 288
