Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
indult, és szeptember 10-én már kezében volt a királyi vár. Serege gyorsan haladt, mégis sokat szenvedtek az útjába eső települések. A török hadak először szeptember 3-án léptek Tolna megye területére. Útjuk mocsarakon keresztül vezetett, amelybe a lovak farig süllyedtek, majd Kesztölcnél tábort vertek. 1529-ben a Szapolyai János megsegítésére érkező szultán ismét, mint három évvel korábban, az eszék-budai hadiúton vonult észak felé. Hadai augusztus 20-án újra Kesztölcnél vertek tábort. A török had ezúttal lassan haladt előre, bevárva az élelmiszerszállító hajókat. A török had hírére már júliusban ijedten rebbentek szét a Duna parti mezővárosok: Kesztölc, Bátaszék, Ete, Ebes, Szekszárd és Paks lakói. A következő év nyarán Mehmet bég égette porig Mohácsot, Báta fele is tűz martaléka lett. 1539- ben ismét Báta esett áldozatul a török beütésnek. Következményeiben fontos esemény volt e vidék életében Szekszárd megszállása, amelyet 1532-ben foglalt el Kászon bég, aki „megvéve, megigeté és bele az ő népit szállttá,” olvassuk egy közel egykorú magyar krónikában.259 Ez az apátság végét jelentette, idegen kézre kerültek birtokai, és hamarosan erre a sorsra jutott a többi sárközi egyházi birtok is. 1541-ben a török sereg immár harmadszor vonult keresztül a megyén anélkül, hogy azt elfoglalta volna. A Buda megszerzését követő időszak állandó török beütései azonban nem hagytak kétséget afelöl, hogy a török hadvezetés hamarosan kísérletet tesz a Buda-konstantinápolyi útvonal biztosítására, és ami ezzel egyet jelent Tolna megye elfoglalására. 1542-ben a török portyák már nemcsak a megye déli, hanem északi részét is fenyegették. 1544 végén Tolna megye területén már nem volt magyar őrség. A sárközi falvak nagy része Szigetvár elestéig (1566) a szigeti várnak is adózott és dolgozott. 1566 után egyedül a török volt itt az úr. A török uralom első felében még pezsgő élet folyt itt: a török adólajstromok szerint 1557-ben 155 háza volt, 1572-ben pedig 192. A lakosok számát ezek alapján 800-1000 főre tehetjük. A kettős adóztatás azonban megkeserítette az itt élő lakosság életét. A főgond nem a szabályozott adó megfizetése, hanem a fizetetlen vagy az elbocsátott végvári katonaság kielégítése volt, akik nem adtak számlát arról, amit elvitték magukkal. A magyar várak vitézei zavartalanul fosztogatták a falvakat, az éj leple alatt kifosztották a mezővárosokat, világos nappal elhajtották a határban legelő jószágot. A Bátaszék és Szekszárd között települt Ete városát egy év leforgása alatt hat különböző helyről érkezett végvári csapat tisztelte meg látogatásával: több mint ötszáz forint készpénzt és számos ingóságot ragadtak el lakóitól. Amikor a Szigetvárhoz tartozó vidék hódoltsági állapotait egy bizottság megvizsgálta, az került többek között a jelentésbe, hogy „mennyi kövér disznót, szalonnát, egyéb állatot csikarnak ki a szegénységtől, az Istenen kívül senki sem tudja. Amíg Horváth Márk hivatalban van, nem merik megvallani a jobbágyok, de ha elmozdítják, majd kisül minden’.’260 A török uralom és az állandó hadakozás káros következményekkel járt a népesség alakulására. A lakott helységek telekpusztulása a szigeti urbárium adatai alapján (1565) Település Lakott telkek (telkes jobbágyok) száma Puszta telkek száma Báta 30 60 Decs 22 11 Ebes 20 12 Ete 48 8 A defterek névanyaga nagyméretű migrációról tanúskodik. Tolna megye etnikai képe a 16. században még egységes, a megszálló török és délszláv katonaságot leszámítva, szinte kivétel nélkül 259 HOLUB 1958, 5. 260 SZILÁGYI 1978, 34. 250
