Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Balázs Kovács Sándor: A régi Sárköz
Szabó Mihály, Erdős Antal, Beszei László, Varga Simon, Ács L., Varga T., Kónyi Kelemen, Varga P., Varga Miklós, Szűcs P., Varga Benedek, Szűcs Gergely, Fejes István, Mohácsi Ferencz, Szűcs Lőrincz, Szabó Imre, Ötvös Imre, Mészáros Bódizsár, Nagy L, Varga A., Varga R, Varga ]., Simoni Péter, Szabó Gáspár.51 Báta szerepel a szekszárdi szandzsák tímár javadalom-birtok jegyzékében is 1574 és 1595 között, jövedelme a kapu illetékből, a gabona tizedekből, más összegekből, a haltizedéből, a város halastavainak halkettedéből, a piaci és vásári helypénzekből évente 5177 akcse volt, vámjának jövedelme pedig évi 67 000 akcse volt.52 A 16. század vége felé Bátára is nagy számban költöztek be balkáni török alattvalók. Ők lettek a révek és vámok bérlői is. A magyarság nem pusztult ki, számban megfogyatkozva élt tovább, főként a Duna felé eső részen, a védelmet nyújtó ártér közelében, megérték a felszabadító háborúkat is. Bátán 1590-91-ben a törökök 83 adófizető családfőt írtak össze, 1622- 23-ban 26-t, 1631-32-ben ugyancsak 26-t, míg 1641-42-ben 20-t.53 Annak ellenére, hogy a sárközi települések a Buda-Eszék-Belgrád (majd Konstantinápoly) hadi- út mentén feküdtek, a 16. században a falvak pusztulása nem volt igazán jelentős. Mind a szigeti vár urbáriumai az 1560-as évek első felétől, mind pedig a szekszárdi szandzsák defterei arra utalnak, hogy a középkori településszerkezet a tizenöt éves háborúig alapvetően fennmaradt, sőt bizonyos települések, így Báta és Ete a kereskedelmi útvonalaknak köszönhetően megerősödtek. A hosszú török háború viszont nem csak Tolna mezővárosát, hanem a délebbi régiót is gyakorlatilag megsemmisítette. A sárközi teraszon fekvő forgalmas helyek a harcok során elpusztultak, míg az ártéri erdőkben meghúzódó települések egy része túlélte a kataklizmát, és a megszűnt városok és falvak népével is megerősödött. A korábban másodlagos jelentőségű, az ártérben fekvő Decs így vált a kisrégió központjává. A Sárközből származó 17. századi források csak a ma is létező települések (Báta, Decs, Pilis, Nyék, illetve Őcsény) folyamatos továbbéléséről tanúskodnak.54 A századvég háborúi véget vetettek a virágzó városi életnek. A Duna mocsarai erdei és szigetei mindig jó búvóhelyet biztosítottak a nép számára. A hagyomány szerint „ott volt a bátai falu régen a Szulokban.” A Szülök a pörbölyi erdő része, melyről Pesty Frigyes helynévgyűjteményében a következőket olvashatjuk: „Pörboli erdő...ebben van a falu helye, a legmagasabb és vízmentes része ezen erdőrésznek, nevét onnan vette, hogy a bátai lakosság a törökök rombolása után részint ide, részint más erdőségekbe menekülvén itt falut képeztek’.’55 1627-ben Decsi János ispán írt a bátai apátság birtokairól: Bátáról tudjuk, hogy Szekszárdtól két mérföld távolságra van, jó régen város volt, most mintegy 13-an laknak itt, és halászatból élnek.56 1674-ben Báta lakói: „Bíró Mester Balas, 2 tehén Marko Janos, 1 tehén Halasz Janos, 1 tehén Imrő ember, semmi Acs András, 1 ökör, 2 tehén Acs Mihály, 2 ökör, 3 tehén Kaszap Mihály, 1 tehén Balas Gergely Kovács Istók, 1 tehén 51 VELICS-KAMMERER 1886, 243. 52 VASS 1978, 158. 53 VASSé.n.85. 54 MOLNÁR 2006, 44. 55 ANDRÁSFALVY 1975, 127; BALÁZS KOVÁCS 2014, 150. 56 MNL TML. Kämmerer hagyaték 1669. dec. 5. 228
