Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen
Újpalánk település magját jelentették.21 E korai - a 16. század legvégén, javarészt a 17. század elején épült - házak lakóiként a várban szolgálatot teljesítő, túlnyomórészt rácokból álló katonaság családjai mellett magyar családok is lehettek.22 Talán éppen a 16. század közepén írt panaszos leveleikről ismert szentmiklósiak azon utódai, akik a tizenötéves háború zaklatott éveiben falujukat sorsára hagyva inkább a török vár bizonytalan védelmébe húzódtak.23 Feltárások a váron kívüli területen A terepbejárásokon megfigyelt házak és kályhamaradványaik megkeresésére két alkalommal, (1999-ben és 2010-ben) folytattunk kisebb lelőhely-azonosító feltárást a vártól keletre eső területen. Sajnos a néhány évtizeddel korábban még nagy átégett foltjaival és főként poháralakú kályhaszemtöredékeivel még markánsan jelentkező kályhamaradványos objektumokat ekkor még (vagy már?) nem sikerült megtalálnunk. Feltártunk azonban néhány bizonytalan rendeltetésű tűzhelymaradványt, két sütőkemence-részletet és egy rótt gerendavázas alapra épült ház omladékából előkerült kályha- szemegyüttest.24 2010/9. obj. Egy 180 cm hosszú, 55 cm széles gödörben markáns sötétbarna-fekete faszenes folttal jelentkező, északkelet-délnyugati hossztengelyű tüzelőhely maradvány volt. Funkciója a nagyobb mennyiségű téglatöredék, kő, illetve megszenesedett famaradvány ellenére bizonytalan, mert a sekély gödör oldalfala csak helyenként és gyengén színeződött vörösre. 2010/21. obj. Markáns fekete, faszenes folt, mely két részre tagozódik. A két összekapcsolódó folt mindegyike ovális, oldaluk rézsűs, aljuk lekerekített. Felületüket a nyugati egyharmad kivételével vörösbarnára átégett tapasztás borítja. Együttes hosszúságuk 194 cm, szélességük 40 cm. 21 KARÁCSON 1904, 206. 22 HOLUB 1974, 25. „Ujpalánkán - ez jellemző - a palánkon belül laktak a törökökkel együtt (ti. a rácok!), míg a magyarokat csak a palánkon kívül tűrték meg." 23 A közelben lévő Iccse, Ság falvakkal együtt panaszkodnak 1559-ben Szentmiklós és Szerdahely lakói a szigeti kapitánynak, hogy „... Korpády Gergely nagy sarcolást kér és nagy fenyítékkel üzent ránk, hogy ha azt meg nem adjuk ... szinte azonképen cselekszik velünk mint az szegény iccseiekkel,... gyermekeinket is ketté vagdalja ... akit mirajtunk kér, azt meg nem adhatjuk, ha mindjárt levág bennünk is, mert annyira meg szegényedtünk, hogy immár kenyérben sem ehetünk: azért könyörgünk, hogy te Nagyságod legyen oltalmunk, mert mi is azért adtuk te Nagyságod oltalma alá magunkat, hogy... mentségünk lenne efféle kóborlóktul... Szegény lehelek, Zerdahelyiek, Sagyak, és Zent myklosyak te Nagyságodnak jobágyi.” SZALAY 1861, 322-323. A folyamatos kétfelé adózás és a panaszolt zaklatások ellenére Szerdahelyen és Szentmiklóson is megmaradt a magyar lakosság. Szentmiklós 1592-ben még 8 fő „ép jobbágy" után 15 forintot, egy ártányt, hat száraz halat, egy csizmát kapcástul és egy papucsot fizetett adóul. Szerdahely nagyobb lehetett, mert 20 forintot, vetésekből kilencedet, két ártányt, egy karmazsin csizmát, két nyest- és két rókabőrt adózott magyar földesurának. VARGA - BODA 1973, 58. - (Az 1631.évi hűbér-defter Szekszárdhoz tartozó, 5999 akcséval adózó településként jegyezte fel Szent-Miklóst. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy ezek az adatok és ez a falunév még a régi helyen lévő település vagy már a vár mellé húzódott falu lakóira vonatkoztak e. VELICS - KÄMMERER 1890, 716.) 24 A két feltárás kapcsán Czövek Attila, Tóth Gábor régészeknek, Csiszér Antal gyűjteménykezelőnek, Necze Gábor technikusnak és Künsztler Tamás restaurátornak tartozunk kiemelt köszönettel. 16/a. kép. A török palánkvár és Szentmiklós faluhelye közötti terület a régi Sárvíz nyomvonalának és a váron kívüli feltárások helyének bejelölésével 160
