Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)

Gaál Attila: Tűzhelyek és kályhák maradványai a Szekszárd-palánki (Jeni Palánk) török várban és településen

szorult. Az elkészített homokágyra téglákat fektettek, majd az így nyert felületen élére állított téglákból és átégett vályogtéglapadkából képeztek egy három oldalról zárt, de nyugati oldalánál nyitott égésteret. (Vályogtéglák téglalap alakú metszetét más tűzhelyek alapozásánál is megfigyelhettük.) Az égéstér aljában vastag, fekete hamu- és faszénréteg volt, szájnyílásába félig benyúlva pedig egy keskeny, lapos vasdarab feküdt.14 A meggörbült vaslemez lehetett munkadarab, de szolgálhatott a tüzelőhely platnijának takarítására is.

8. kép. Kovácsszerszámok. Tűzi fogó és patkószegfogó az újpalánki várból

A mezőgazdasági művelés sajnos a felső részeket megbolygatta, ezért nem tudjuk, hogy felülről nyitott vagy zárt volt-e a tüzelőberendezés. (A tűzhellyel érintkező házgödör vermének [XXV/A/L] betöltésében kézikorongolt főzőfazék töredékei, mázatlan, tálalakú kályhaszem, csorgatott sávos és egyszínmázas talpastálak darabjai, valamint állatcsontok voltak.)

A XXVII. szelvényben, szabad téren talált másik tűzhelymaradványunk is elég hiányos. Annyira a talajfelszín közelében volt, hogy szájnyílását egy korábbi kutatóárok első ásónyoma semmisítette meg, felépítményét pedig a mélyművelés. Maradványai alapján kör alakú égéstere lehetett, melynek megmaradt tapasztásrészlete erősen átégett. Hátul két, egyenként 25-25 cm hosszú vízszintes, majd függőlegesre forduló, 15-15 cm széles kürtőt vezettek ki belőle, melyek fenékkel azonos magasságú alját ugyancsak tapasztással látták el. Az égéstér aljáról és a tűzhely környékéről égett búzaszemeket gyűjtöttünk. Ezért valószínűsíthető, hogy a boltíves felső résszel készített tűzhely sütőkemenceként is funkcionált.

14 A meggörbült vaslemez lehetett munkadarab, de szolgálhatott a tüzelőhely platnijának takarítására is.

152