Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. (Szekszárd, 2015)
Szabó Géza - Hajdú Tamás: Parasztpolgári fejlődés csírái a Duna mentén, Bölcske középkori temetői tükrében
egyhajósnak tartanak,44 ami a mezőváros gazdagságára, létszámára utaló források tükrében kevésbé valószínű. Az ábrázolásoknak ellentmond a feltárt, mindkét végén derékszögben beforduló falszakasz is. Ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a templomnak a déli-délkeleti oldalán biztosan volt bővítménye, feltételezhetően egy, a kőalapozású templomhoz csatlakozó kápolna záródása (2. objektum). Amely emelésének legkésőbbi dátuma a Paksiak már említett 14. századi építkezése tekinthető, ugyanakkor ezt kell a kápolnarész kibővítésének lehetséges legkorábbi időpontjának is tekintenünk. A régészeti feltáráson megfigyelt, a kápolna keleti irányú bővítéséhez tartozó falmaradványok azonban inkább Paksi Imréhez, az 1433-as pápai kedvezményhez köthetők. A kápolna kialakítása azzal is összefügghetett, hogy a források alapján a család egyértelműen temetkezőhelyeként is használta a templomot (22. tábla). Az embertani eredmények értékelésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a feltárt sírok a temetőnek csak egy részét képezték. Több olyan következtetést is sikerült azonban levonni az eredmények alapján, amelyek az egykor élt népesség életmódjára, életkörülményeire, általános egészségi állapotára vonatkozóan fontos eredménynek tekinthetők. Az alacsony egyénszám miatt az anyag a minden részletre kiterjedő demográfiai elemzésre nem alkalmas. Feltűnő ugyanakkor, hogy a vizsgált anyagban a felnőttkort el nem érő gyermekeknek és fiatalkorúaknak a felnőttekhez viszonyított száma rendkívül magas (31 subadultus/24 felnőtt). A nemi megoszlás a vizsgált egyének között nem teljesen egyenletes, enyhe férfitöbblet figyelhető meg (12 férfi/7 nő). Ezt azonban a nem meghatározható nemű felnőtt váztöredékek (összesen 5 egyén maradványai) és a temető részleges feltártsága egyaránt befolyásolhatta. A férfiak körében 60 év feletti becsült elhalálozási életkor nem fordult elő, a nőknél egyetlen egyén érhette mindössze el a 70 éves kort. A koponyák metrikus elemzései alapján a mérhető koponyák alacsony száma miatt az eredményeket a kellő óvatossággal kell kezelni. Az ugyanakkor feltűnő, hogy minden vizsgált egyén a koponya hosszúság/szélességi indexe alapján rövid vagy nagyon rövid agykoponyájú volt. Az arckoponya méretei ennél jóval nagyobb változatosságot mutattak. A taxonómiai elemzések eredményei45 alapján a népesség tagjai között a pamíri és a cromagnoid, illetve ezek kevert változatai mutathatók ki. All. sírba temetett férfi és a 82. sírba temetett nő esetében a nyilvánvaló pamíri, illetve cromagnoid dominancia mellett az orbita alsó pereme alatti régióban, a középarcban, az orrgyöki rész, valamint orrcsontok morfológiai jellegzetességei esetében enyhe mongoloid hatás is valószínűsíthető. A régióból meglehetősen kevés, a korszakból származó, összehasonlításra alkalmas kraniomet- riai és taxonómiai adat ismert. Az Éry Kinga által közreadott, a pécsi Aranyos Mária kápolna 14-16. századi egyénei esetében szintén ugyanez a kraniometriai jellegzetesség, vagyis a szinte kizárólagos rövidfejűség figyelhető meg, amely szerinte jelentősen eltér a régióban megfigyelt más népességek koponyaformájától. Ezeket az egyéneket Éry Kinga idegen eredetűnek vélte.46 Szintén Éry Kinga adta közre Dombóvár-Békató balkáni eredetű temetőjének embertani anyagát. Ez az anyag azonban nem csak az eredete, embertani képe, hanem a korhatározása szerint is eltér a bölcskei anyagtól, ugyanis későbbi, 16-17. századi.47 Baja-Pető 11-16. századi temető embertani anyagát Lotterhof Edit közölte48. A bajai népességben Lotterhof szerint szintén a rövidfejűség dominált, de Lotterhof szerint az uralkodó komponens a mediterrán volt a bajai populációban, amely ugyanakkor ennek ellentmond, mert ez jellemzően nem rövidfejű változat. Mohács-Csele 14-15. századi antropológiai leleteit Nemeskéri és Deák ismertette.49 Eredmé44 GAÁL 1984,132, 151. 17. kép. 45 Marcsik Antóniának hálásan köszönjük a taxonómiai vizsgálatok során nyújtott segítségét. 46 ÉRY 2014. 47 ÉRY 1982. 48 LOTTERHOF 1968. 49 NEMESKÉRI - DEÁK 1956. 101
