Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat
A Sió Simontornya után egyesült a Sárvízzel, a folyó mentén fekvő települések közül Adács, Agár, Alegres, Apáti (Szedres határa), Báta, Besnyőháza, Bélés, Bika, Borjád, Decs, Ebes, Ete, Genes, Hegyi, Hidvég, Hódos, Kajdacs, Kajmát, Kesztölc, Lak, Nyámád, Nyék (Alsónyék), Őcsény, Pilis, Ság, Simontornya, Szentmiklós, Szék, Tengelic és Tökösszeg halászatáról tudunk. Mellékvizei közül a Hidas-patakba torkolló Patlani-víz mellett feküdt Patlan, a Lajvér-patakba folyó Hutai-patak mentén pedig Apáti. Temerkény tavai a Kisszékelyi-árok felduzzasztásával keletkeztek. A Sárvíz legjelentősebb mellékvize, a Kelet-Mecsekben eredő és a Sárvízzel Sióagárd alatt egyesülő Völgységi-patak mentén fekvő falvak közül Bélcsen és Hidason, a mellékvizei közül a Márévá- ri-csörge mentén húzódó Márén és a Varasdi-víz mellett fekvő Varasdon folyt halászat. A Dunán Báta, Bátatő, Bölcske, Fadd, Pabar, Paks, Madocsa és Partmadocsa, Pörböly valamint Tolna határából, továbbá az ismeretlen falunevet rejtő, beszédes nevű Bölcske-Porong lelőhelyről ismert halászattal kapcsolatos adat (a porond vizenyős területből kiemelkedő földhátat, kisebb szigetet jelent). Györkönyben valószínűleg nem folyóvizeken, hanem ásott tavakon folyt a halászat. A Tolna megyei folyóvizek a 18-19. századi vízszabályozások előtt bizonyára kiváló halászterületnek számítottak. Erre vonatkozóan egy témánkkal egykorú forrásunk is akad, a sárközi falvak 1565-ös urbáriuma Éténél a jobbágyok halszolgáltatási kötelezettsége kapcsán a Sárvíz folyóra a halban gazdag jelzőt alkalmazza. Megemlíthetjük Bél Mátyás 18. századi leírásának vonatkozó megjegyzéseit is: a Sárvíz „pocsolyás vizet szállít, éppen ezért alkalmas a harcsa, ponty, csuka, csík és másnemű halak táplálására", a Sió „halászattal, rákászattal és teknősbékával van hasznára a lakosságnak”, a Kapos „nem kevésbé halbő, mint a többiek, a hal azonban, mert mocsaras vízben él, mocsaras illatú és kellemetlen ízűT91 A halastavak, halászóhelyek technikai jellemzői Középkori okleveleink a halászatra alkalmas helyekre leggyakrabban a piscina kifejezést alkalmazzák. Ezek jelenthettek mesterségesen, patakok duzzasztásával vagy a meder szélesítésével kialakított halastavakat, de általában véve mégis inkább halászóhelyeket, amelyeket főként nagyobb folyóink kiöntésein alakítottak ki.191 192 Az adattárban csak a piscina-kra vonatkozó adatokat gyűjtöttem össze, bár halászat alkalmasint a lacum és stagnum névvel jelölt állóvizekben is folyhatott.193 Ezek elhagyását indokolja, hogy a Tolna megyei tavak - tehát nem halastavak - közül mindössze az 1470-ben említett faddi Papafoka kapcsán említik a halászati hasznosítást. Forrásaink általában legfeljebb rövid jelzőkkel illetik a halastavakat, halászóhelyeket, Gyalánon 1250-ben, Őcsényben 1398-ban és Ábrahámon 1524-ben nagy, Faddon 1469-ben és 1471-ban széles, Peremartonban 1524-ben pedig jó és elég nagy tavat említenek. Karbantartás hiányában a tavak feliszapolódtak, tönkrementek: 1516-ban Bak faluban már régi tóhely szerepel egy adománylevélben. A tavak értéke nemcsak nagyságuktól függött, de attól is, hogy rendelkeztek-e vízutánpótlással, vagy időszakosan kiszáradhattak-e.194 Tolna megyében ezek elkülönítésére a források nem adnak lehetőséget. A szűkszavú jelzőknél jobban árulkodnak a halastavak megjelenéséről - amelyek példáink esetében kivétel nélkül a dunai fokok által táplált tavak voltak - azok egykori, beszédes magyar nevei. Ezek utalhatnak a tavak méretére (Kistó), alakjára (Kerektó, Tekeres), környezetére (Berek, Kút- völgye, Sár), halászati módjára (Nagylapt, Kislapt), de birtokosára (Apáttava, Paptava, Uraktava) is. Utóbbiakhoz hozzátehetjük a csupán az újkorból adatolt, de kétségtelenül középkori eredetű 191 BÉL 1979, 334-335. 192 HOLUB 1963, 60; SZILÁGYI 2001, 109-111. 193 Ezeket Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében c. cikksorozatom harmadik részében tervezem összegyűjteni. 194 Vö. FERENCZI 2008, 349-350. 239
