Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Sümegi József: Báta és a Garaiak.1
1419 őszén tett látogatása is.179 Ebben az időben már olyan jelentős kegyhely volt, amelyet súlyos bűnt elkövető személyek számára a vezeklés célállomásaként jelöltek ki. Vezeklő zarándoklatra ugyanis a legsúlyosabb bűnöket, általában gyilkosságokat elkövetőket küldték a gyóntatok, általában külföldi kegyhelyekre, s a szokás az egész országban ismert és elfogadott volt. f420. március 28-án a kolozsmonostori konvent tanúbizonysága előtt született megegyezés az egyetlen olyan ismert eset, amikor a megölt személy lelki üdvének biztosítása érdekében belföldi kegyhelyet kellett felkeresni, ez pedig Báta volt. A Szucsági család belső viszályának eshetett áldozatul az a Mátyás nevű fiatalember, akinek halála miatt a rokonság fogott bírák előtt kötött békét. A megegyezés szerint az áldozat lelke üdvéért a felek egy-egy alkalmas embert küldenek „ad limina sacratissimi sanguinis Christi ad Batham”, vagyis Krisztus drágalátos vérének bátai küszöbéhez.180 Tehát négy évvel Garai fogadalmát követően a messzi Erdélyből küldtek vezeklő zarándoklatra bűnöst Bátára. Mivel az egyezség a kolozsmonostori konvent előtt történt, nyilván az ottani bencések szabták ki penitenciaként a bátai zarándoklatot. Kolozsmonostor Bátához hasonlóan bencés apátság volt, s bár nagy távolság volt a két monostor között, a kapcsolat a rendházak között élő lehetett. Ráadásul Kolozsmonostor apátja ekkor Albeni Henrik volt, János pécsi püspök testvére, aki 142i-ben váltotta testvérét a pécsi püspöki székben.181 A bátai monostort és a Bátán történt csodát biztosan jól ismerte. Garai János kiszabadulását és fogadalmának beváltását követően azon munkálkodott, hogy azon fogságban lévő bárók és nemesek kiváltása is megtörténjen, akik még 1416 nyarán is a fogságban sínylődtek.182 Már a bárók budai gyűlésén felvetették a fogolykiváltás gondolatát, s Lévai Cseh Péter Szerbiába utazott, ahol Lazarevics István szerb despotával tárgyalt a fogolykiváltásról. A despota biztos forrásra hivatkozva mondta, hogy ha nem fizetnek le a török szultánnak 65 000 aranyforintot, akkor a négy báró: Maróti János, Márton bán, Harapi János és Szepesi Henrik fia Péter, valamint a máshol fogságban lévő nemesek örökké fogságban maradnak.183 Hosszabb előkészítő munka és egyeztetés után 1416. szeptember 4-én Pécsett került sor az országnagyok azon gyűlésére, amelyen határozat is született, hogy a kamara haszna mintájára rendkívüli adót vetnek ki, s ez lesz a váltságdíj fedezete. A pécsi gyűlés Garai János irányítása alatt szerveződött. Rajta kívül személyesen volt jelen Treutel Miklós volt tárnokmester, Lévai Cseh Péter lovászmester, Marcali Dénes volt székely ispán és Domói Péter fia György. A szerzetesi elöljárók közül Tamás somogyvári és Pál bátai bencés apátok, valamint Máté cikádori ciszterci apát. A bárók nagy része megbízottal képviseltette magát.184 Eberhard zágrábi püspök, Garai Dezső, Újlaki László és Imre macsói bánok levélben jelezték, hogy egyetértenek a bárók gyűlésének szándékával. Határozat is született, melyben elrendelik, hogy minden prelátus, báró, miles, nemes, továbbá az apátok, perjelek, custosok, káptalanok, prépostok és az összes birtokkal rendelkező egyházi és világi személy vessen ki jobbágyaira a kamara haszna mintájára rendkívüli adót, ezen felül mindenki lehetősége szerint járuljon hozzá a váltságdíjhoz. Viszonylag rövid határidőt szabtak az adó behajtására, ugyanis az ország alsó részeiből befolyó összeget szeptember 29-ig, a felső részekből pedig október 16-ig kellett átadni Futakon Garai Jánosnak, akitől a despota és a szultán megbízottja a korábbi megállapodások értelmében ott vehették át az összeget. Sőt a határozat jobb és gyorsabb végrehajtása érdekében az egyes megyékre és 179 Zsigmond ez év őszén az Al-Duna mentén győztes csatát vívott a török ellen s visszacsatolta Magyarországhoz Szörény várát. iso Vezeklő zarándoklatok esetében a célállomás meghatározásánál használták az „ad limina” terminológiát. Mivel a legjelentősebb kegyhelyeket jelölték ki vezeklő célpontként, így ezt a megjelölést is csak a legnagyobbaknál találjuk. Az oklevelek általában így tüntetik fel az úti célt: Róma esetében „ad limina Petri et Pauli beatorum apostolorum”, Aachen esetében „versus Aquis ad limina beate Virginisgloriosae”. SÜMEGI 2009, 505-506, 539. 181 FEDELES 2009, 120. 182 Zsigmond király 1416. július 25-én kelt adományleveléből tudjuk, hogy Gyulai Mihály fia László, aki a boszniai háborúban bátran szembeszállt a törökkel, még mindig török fogságban van. ZsO V. 2138. sz. 183 ZsO V. 2255. sz. 184 Ozorai Pipo, Kórógyi Fülöp, Garai Miklós nádor fia Miklós, Lack fia Dávid szlavón bán, Szécsi Miklós fia István képviselőket küldtek. ZsO V. 2255. sz. Ozorai Pipo épp ekkor vezetett büntető hadjáratot Boszniába. ENGEL 1987b, 66. 269
