Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Sümegi József: Báta és a Garaiak.1

ugyanis nem akarnak szégyenszemre meghátrálni, de miután egypár támadót lekaszabolnak, végül bekerítik őket, mire megadják magukat,”160

A csata megtörténtéről és kimeneteléről 1415. augusztus 6-án egy levélváltásból értesülünk. Doimo di Chuchiula spalatoi polgár Saracin ragusai polgárt értesítette a történésekről. Azt írja, hogy Bosznia egy akarattal a magyarok ellen van, s a magyar sereg vezérei, Maróti János bán, Ders Márton bán és Garai János foglyul estek.161 A vezéreket tehát fogságban tartották. Garai és Maróti János kiváltotta magát, Csupor Pált azonban utolérte Hervoja bosszúja, lenyúzott ökör bőrébe varratta és folyóba dobatta.162 Zsigmond Ragusa város leveléből értesült a történtekről.163 Azonnal megindult a kísérlet a fogságba került magyar bárók kiszabadítására. Már augusztus végén - tehát egy hónappal a történtek után - a prelátusok és bárók megbízásából Özdögei Pál volt bán utazott Boszniába, nyilván azzal a célzattal, hogy közbenjárjon a foglyok kiszabadulása érdekében.164 Egy hónappal később már Velence is arról nyilatkozott, hogy Hervoját barátságos magatartásra fogja figyelmeztetni.165 A konstanzi zsinat, nyilván Zsigmond király javaslatára levélben fordult a lengyel és a litván uralkodókhoz is, kérve segítségüket és közbenjárásukat. A két uralkodó, Ulászló lengyel király és Vitold litván nagyfejedelem válaszában tudatta a zsinattal, hogy mielőtt levelüket megkapták, már intézkedtek. Amikor kereskedőik jelentették a vesztes csata hírét, azonnal követeket küldtek Cristen szultánhoz és Hervojához, hogy kössenek fegyverszünetet és a fogságba esett bárókat és nemeseket kezesség mellett bocsássák szabadon. Azt is tudatták, hogy ha a fegyverszünet alatt a békekötés nem sikerül, teljes erővel Zsigmond segítségére lesznek. Az az állítás pedig, hogy a magyarok veresége beegyezésükkel történt, alaptalan rágalom.166

A vesztes csatát követően a török csapatok szabadon rabolhattak,167 de tovább dúltak Boszniában a belső ellentétek is, s a zavaros politikai viszonyok között megjelent a bosszú és a leszámolás. Néhány héttel az események után Osztója bosnyák király és Sandalj Hranic hercegovinál vajda kivégeztette a Hervojával összejátszó Radinovics Pál comest, fiát Pétert pedig Bobovác várába zárták.168 Októberben az a hír járta, hogy a törökök nem lépték át a Szávát, hanem a vend országokban,

fogságba esett, ill. szerencsétlenül járt. ZsO V. 986, 994. sz.; Zichy VI. 242. sz. Október 26-án János pécsi püspök reményre okot adó híreket közölt feleségével. Megbízható értesülése szerint Töttös Törökországból hazatérhet ZsO V. 2382. sz.; Zichy VI. 295. sz. Halálának híre november folyamán megérkezhetett, mert december elején feleségét már özvegynek mondja egy oklevél. ZsO V. 1319. Ugyancsak decemberben Zsigmond Avignonból intéz levelet az esztergomi érsekhez, a zágrábi püspökhöz, Újlaki László és Imre macsói bánokhoz, Ozorai Pipo temesi ispánhoz és Lack fia Dávid szlavón bánhoz, hogy Töttös László feleségét és fiait védelmezzék meg. ZsO V. 1350. sz.; Zichy VI. 257. sz. Nem sokkal ezután, január 7-én újabb levelet ír az uralkodó, amelyben a „török ellen harcolva Bosznában elesett” Bátmonostori László fiainak nagykorúságáig megtiltja, hogy jobbágyaik az özvegy engedélye nélkül elköltözzenek. ZsO V. 1407. sz.; Zichy VI. 392. Február 15-től június 5-ig folyamatosan születnek a nádor és az országbíró megbízásából „a törökkel vívott ütközetben a hír szerint szerencsétlenül járt" ill. egyik oklevélben megöltként, a másikban török fogságban lévőként említett Töttös pereinek halasztó levelei. ZsO V. 1542, 1543, 1554, 1566, 1573, 1942, 1947, 1967, 1968, 1977, 2401. sz. Úgy tűnik, a halála adta lehetőséget ellenfelei közül nemcsak Pál bátai apát használta ki, hanem mások is. 1417 májusában Zsigmond Konstanzból intézett parancsot Eberhard zágrábi püspökhöz, Ozorai Pipo temesi ispánhoz, Garai Miklóshoz és a fogságból visszatért Garai Jánoshoz, hogy szorítsák elégtétel adásra a szlavón bánt, amiért várnagyaival Töttös özvegyének birtokait kétszer felprédálta. ZsO VI. 485. sz.; Zichy VI. 308. sz.

160 BONFINI 1995, 3.3.135.

161 ZsOV. 926. sz.

162 A kegyetlen kivégzés oka Hervoja és Csupor Pál korábbi konfliktusa lehetett. Csupor többször megalázta a Zsigmond udvarában tartózkodó Hervoját. A Thuróczy-krónika szerint valahányszor találkoztak, hahotára fakadt és üdvözlés helyett ökörbőgéssel gyalázta meg a herceg méltóságát. Ezért Hervoja herceg, amikor Pál bánt már a mondott ökörbőr ruhával megtisztelte, azt mondta neki: „Te, ki ember alakjában is ökör módjára használtad hangodat, most már élj az ökör alakjával is, ne csak a hangjával.” THU- RÓCZY 1978, 351; ÁRVÁI 2005, 81.

163 Ragusa város levele 1415. augusztus 18-án kelt, s hivatkozik a Spalatoból érkezett hírekre, amely szerint a magyarok a számbeli fölényben lévő törököktől vereséget szenvedtek. ZsO V. 953. sz.

164 ZsO V. 995. sz.

165 A velencei signoria október 5-i levele, melyben Miklós zenggi comes követének válaszol az előterjesztett kérésekre. ZsO V. 1104. sz.

166 ZsOV. 1138. sz.

167 A török csapatok eljuthattak Zágráb környékére is, ugyanis Radomeri László és fiai a királyi seregnek Boszniában történt leverése után birtokaikra vonatkozó okleveleiket és más értékeiket megőrzés végett Zelna várába vitték, mely azonban véletlenül teljesen leégett s az odavitt értékek ott vesztek. ZsO V. 1518. sz.

168 A ragusai polgár szerint Sandalj igazságot szolgáltatott az ellen, aki az egész világot, Ragusát, Magyarországot és Boszniát elárulta. ZsO V. 964. sz.

267