Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Sümegi József: Báta és a Garaiak.1
saját emberét ültette be. Ennek előbb pénzbüntetés lett a következménye, majd 1408 nyarán kiközösítették és megfosztották apátságától. Mégis apát maradt.101 Erőszakos egyénisége miatt vonzotta a konfliktusokat. Ez alól még egyetemi évei sem tekinthetők kivételnek. 1416 februárjában fegyveres verekedésbe keveredett Bécsben, amikor éppen előadásra ment, s két ujját el is veszítette.102 Pál apát korának hírhedt pereskedője volt, aki ha bíróságon nem tudta elintézni az ügyét, nem riadt vissza a hatalmaskodástól sem. Sokszor önhatalmúlag, fegyverrel szerzett érvényt vélt vagy valós igazának. Szinte mindennaposak voltak a birtokszomszédokkal való konfliktusok, s Pál apát az eszközökben sem válogatott. Rendszeresen okozott szándékosan kárt a szomszédoknak, lefoglalta a püspöknek járó tizedeket, hamis vádakkal élt. Közben az egyik szomszéd, Töttös László özvegye megelégelte a helyzetet és a pécsi káptalannal átíratta azt a tíz évvel korábban keletkezett esztergomi szentszéki határozatot, amelyben Pál apátot kiközösítették és megfosztották javadalmától.103 Ezt követően még durvább lépésekre szánta el magát. Nem riadt vissza az emberöléstől, minden békéltetési kísérletet elutasított, 1423 nyarán pedig magánhadseregével támadt rá Töttös János embereire Csele falunál.104 Ez lehetett az utolsó csepp a pohárban. Zsigmond király 1424 őszén megfosztotta az apátságtól. De a bizonytalan helyzetet kihasználva még három évig a kezében tartotta azt, ugyanis az új apátválasztás csak 1427 tavaszán történt meg.105 Érdemes visszakanyarodnunk a Garai fiúk történetéhez és a továbbiakban is nyomon követni azt, hiszen abban, hogy Pál apát időszakában Báta országos hírű kegyhely lett, a Garaiaknak nagyon nagy szerepük lehetett. Az 1403 után bekövetkező konszolidáció idején három évtizeden keresztül Garai Miklós volt Zsigmond uralmának egyik támasza. 1402 novemberétől Magyarország nádora, aki rokonságba került az uralkodóval is, ugyanis 1408-ban feleségül vette Zsigmond második feleségének, Ciliéi Borbálának nővérét, Annát.106 A nádor és Ciliéi Hermann lettek Zsigmond legbefolyásosabb tanácsadói, a király semmiféle ügyben sem határozott nélkülük, s igyekezett maga mellett tudni őket. 1408-ban a nádort és testvérét is ott találjuk a dinasztia megszilárdítását célzó Sárkányos Társaság alapítói között. A nádor 1404-ben Ciliéivel együtt a burgundiai udvarnál járt követségben, 1405-ben elkísérte Zsigmondot a horvátországi hadjáratra, 1410-ben a király megbízásából a lengyel király és a Német Lovagrend viszályában próbált közvetíteni.107 1413-ban részt vett a velenceiek elleni harcokban az Isztrián. 1414 elején az uralkodó hazaküldte Kanizsai érsekkel együtt, Magyarország helytartójának nevezte ki, de már ősszel visszarendelte magához, így ő kísérhette Borbála királynét a novemberi aacheni koronázásra. Zsigmond egész nyugati tartózkodása alatt maga mellett tartotta és fontos szerephez juttatta. 1416 elején Párizsba előreküldve ő készítette elő a király franciaországi útját és 1416 nyarán Angliából ismét Párizsba ment a francia udvarral tárgyalni. 1417 januárjában Luxemburgban csatlakozott a Konstanzba visszatérő Zsigmondhoz. 1419 elején tértek haza az uralkodóval Magyarországra. 1420 nyarán ott volt Prága ostrománál, 1422-ben a nürnbergi birodalmi gyűlésen, 1428-ban pedig Galambóc ostrománál. 1430-ban ismét elkísérte az uralkodót Németországba, ahonnan 1431 végén tért haza. Az uralkodóval többé nem találkozott. Mint egyik itthoni helytar101 Zichy VI. 346-347. sz.; SÜMEGI 1993, 38-40; SÜMEGI 2008, 269. 102 PRT XII/B. 125; SÜMEGI 2008, 270. 103 SÜMEGI 2008, 270-274. 104 Zichy VIII. 79. sz.; SÜMEGI 2008, 275. 105 LUKCSICS 1931.1. 192-193; SÜMEGI 2008, 275. 106 A házasság 1408. július 12-e elé tehető. ÁRVÁI 2013,107. 107 Zsigmond 1410. április 6. és 18. között találkozott Késmárkon Vitold litván fejedelemmel, Zsigmond lengyel király unokaöccsével, hogy a még 1397-ben a két ország között kötött békét megújítsák s hogy Lengyelország és a Német Lovagrend közt kialakult vitában a magyar uralkodó közvetítsen. Mivel ez a kísérlet sikertelen volt és a háború kitört, Zsigmond Garai nádort és Stibor erdélyi vajdát küldte a lengyel királyhoz, hogy a fegyverszünetről tárgyaljanak. Közben azonban a lengyel-litván egyesült seregek 1410. július 15-én Grünwaldnál szétverték a Német Lovagrend hadseregét. C. TÓTH 2014, 340-341. 261
