Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
BALÁZS KOVÁCS SÁNDOR Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata A reformkor haladó és előremutató társadalmi, politikai és gazdasági lépéseihez a vármegyékben csatlakoztak a felvilágosult középnemesi rétegek. Például a Magyar Gazdasági Egyesület előzményeinek számító Állattenyésztő Társaság alapításánál 1831. május 29-én ott bábáskodtak a tehetős és művelt, gazdálkodási újdonságok iránt érdeklődő középbirtokosok is, a liberális gondolkodású tolnai mintagazda, Csapó Dániel vagy Czindery László, a fontolva haladó, de tevékeny somogyi alispán.1 A két szomszéd megyében élt köznemes már 1819-ben levelet váltott egymással, ekkor még német nyelven. 1831-ben induló hosszabb levelezésükben azonban már magyar nyelven tudósítják egymást a nemességet érintő politikai, gazdasági, társadalmi és az őket személyükben, családi életükben ért változásokról. Czindery Lászlónak 19 olyan levele maradt fenn Csapó Dániel iratai között, melyet barátjához intézett. A levelekből kitűnik, hogy elsősorban gazdaságaik racionális fejlesztéséről, újításaikról és az országos eseményekről cseréltek eszmét. Az évek során írt levelekből egyértelműen nyomon követhető baráti kapcsolatuk elmélyülése, valamint érdeklődésük a helyi ügyek mellett, az országos események iránt. Igyekeznek mindketten részt venni a Magyar Gazdasági Egyesület munkájában, Csapó Dániel alelnökként, Czindery László pedig az egyik támogatóként, szervezőként. A levél minden formai kötöttsége ellenére igen összetett és sokszínű műfaj, gondoljunk egymástól igencsak eltérő típusaira: a hivatali, magán-, nyílt, búcsú-, fiktív stb. levelekre. Az igencsak formalizált és tárgyszerű hivatalos levelekkel ellentétben a magánlevelezés egyfajta sajátos beszélgetésként, időben elhúzódó és sok esetben nagy távolságból folytatott párbeszédként fogható fel. (A kutató bánatára azonban meglehetősen ritka az az eset, amikor mindkét levelezőpartner írásai rendelkezésre állnak, tehát rendszerint az interakciónak csak az egyik fele ismert.) Ugyanakkor a levélírás általában arra is alkalmat ad, hogy szerzőjük rendszerezze saját gondolatait és tudatosítsa magában érzéseit egy-egy problémával, személlyel kapcsolatban. Ez utóbbiban természetesen nagy segítséget jelenthet, ha a levélírót szoros baráti, rokoni viszony fűzi a címzetthez.2 A naplóval szemben levélíráskor rendszerint jobban ügyelünk a formára: az udvariassági formulákra (a megszólításra, a levélzárlatra, a terjedelemre stb.) vagy éppen a posta működésére, valamint már eleve számolunk a címzett várható reakcióival is, amikor mondatainkat fogalmazzuk. Mégis, bizonyos élethelyzetekben a gyorsan papírra vetett és elpostázott sorok jobban tükrözhetik írójuknak pillanatnyi érzéseit, lelkiállapotát. Ilyen esetekben a levél spontánabbnak hat, hiszen 1 VÁRI 2005, 117. 2 CIEGLER 2014,108. 405
