Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
ben palackozott jó minőségű 2003-as boraikkal érték el. A meginduló kereslet hatására kezdték lassan, fokozatosan kiépíteni a borászatot (birtokvásárlás, eszközvásárlás, ingatlanfejlesztés). Hosszú ideig műszaki vállalkozásuk termelte ki azt a profitot, amit a befektetés-igényes és költséges borászat elnyelt. Az évek alatt (főként a rossz évjáratok idejében) többször felmerült, hogy felszámolják a vállalkozást, de 2007 után ez már nem jöhetett szóba. Nemcsak a befektetett tőke nagysága és közben elért sikereik miatt, de a család több tagja is megtalálta helyét a borászatban. Fia a műszaki cégben dolgozik, lánya, veje és felesége pedig a borászat állandó alkalmazottja. A Heimann és az Eszterbauer borászat később kapcsolódott be a borászati tevékenységekbe, mint 3 másik társuk. Heimann Zoltánnak közgazdasági szakemberként a borászati láncolat egy jelentős részére, konkrétan a nemzetközi borkereskedelemre, a borpiaci és vállalatstratégiai tapasztalatokra volt rálátása. A műszaki magánszektorból érkező Eszterbauer Jánost cégvezetési és -szervezési tapasztalatai segítették át az első nehézségeken, de szakmailag támaszkodnia kellett unokatestvérére, a kiváló borász Pálinkás Lászlóra. Mindkettőjük elindulását megkönnyítette, hogy jelentős középvezetői, vezetői funkciót töltöttek be. Lemaradásukat nagy arányú tőkeinvesztációval és kezdetben nagyobb léptékű fejlesztésekkel tudták behozni, társadalmi elfogadottságukat pedig megkönnyítette szekszárdi múltjuk, tehát kapcsolati és humántőkéjük segítségével is részt vettek az átalakulásban. 4. Jelenlegi gazdasági stratégiai hasonlóságok és különbségek, jövőbeni elképzelések Az elmúlt időszak 15-20 év erőfeszítései eredményeképpen a Szekszárdi borvidék neve - mind hazai és nemzetközi szinten - újra a minőségi bortermeléssel forrt össze. Szekszárdnak sikerült leküzdenie azokat a hátrányokat, melyek révén a közös borrégióba tartozó, hasonlóan kis borvidéknek számító Villány előttünk járt. Tagadhatatlan, hogy míg náluk mintegy 10 évvel korábban, már a rendszerváltozás előtt megindult az árutermelő, minőségi borászat, addig a Szekszárdi borvidék a rendszerváltást követően - egy-két borászatunk kivételével - még kereste önmagát, fejlődésének útját. Szerencsés tényezők is közrejátszottak ebben. Villány látványos pincesorai, mely az autentikus borturizmus és vendéglátás alapjait megteremtették és lehetővé tették, épségben maradtak. Szekszárd tájgazdálkodása ezzel szemben nem kímélte a pincéket. A 20. század elején meginduló urbanizáció, mely a szocializmus időszakában fokozott lakótelepi építkezésekkel bővült ki, fokozatosan szorította ki a legjobb szőlőültetvényeket a legkiválóbb termőterületekről (például: Bakta, Bartina, Előhegy) ami a régi pincék eltűnésével járt együtt. A rendszerváltást követő első időszakban tovább folytatódott ez a rombolás: az észak-déli irányú Szekszárdi-dombság keleti, délkeleti kitettségű oldalain további családi házas övezetek, autószalonok, benzinkutak (például: Cinka, Tótvölgy, Parászta) épültek, megszakítva ezzel is a borvidék egységes arculatát. Időnek kellett eltelnie, míg a fejlődés érdekében jelentkező összefogás és hosszú távú koncepciók kialakításának hatására eredmények születtek. Ehhez hozzátartoznak a borvidék arculatát meghatározó igényes, új pinceépületek, melyek szinte önálló birtokközpontokként funkcionálnak, integrálva mindazokat a szolgáltatásokat, amit a borászat nyújtani tud. Igaz, hogy a Szekszárdi borvidék szőlői szétaprózottak, és a pincékkel együtt szétszórtan helyezkednek el, - igaz ez a nagyborászatok birtokaira is - de a minőségi és szakmai borkóstolás Villányban is hasonló, kiépített borbirtokokon történik. Tagadhatatlan, hogy a vendéglátás kiépítettségében a Szekszárdi borvidék előtt járnak, de minőségben a szekszárdi borászok utolérték villányi társaikat.50 Ebben nagyon fontos szerepe volt a közös akaratnak, a közös célok megfogalmazásának, magyarán annak az összefogásnak, mely napjainkban a Szekszárdi borvidék egyes borászatait jellemzi. 50 MÉSZÁROS 2014. 563
