Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
Megválasztásában előnyt jelentett, hogy nem kívülről idehelyezett politikai vezetőként érkezett, hanem a Béri Balog utca „alsóutcai” elismert sváb családjainak egyike volt, tehát a szekszárdi társadalom jelentős tagja. Heimann Ferenc nevéhez pozitív változások kapcsolódtak a tsz megalakulása után. Hozzá köthető az első traktor megvétele, a gépesítettség elindítása, és legjelentősebb gazdasági fejlesztése a háztáji mozgalom és a zártkerti szőlőművelés támogatása és megszervezése is. A jelenlegi családi borászat elindulása nem a rendszerváltozás idejére esett, bár megalapításában nagy szerepet játszott a 70-es években megszerzett és megművelt 0,6 ha szőlőterület, mely a Bartina hegy déli részének tetőteraszán helyezkedik el. A szőlő mellett pincét építettek, és amint lehetőség adódott rá, a birtokot a 80-as évek második felében meg is vásárolta a család. Heimann Ferenc tsz-ből történő kényszernyugdíjazása után a megmaradt szőlőt művelte. A rendszerváltozás során nem szőlőt, hanem osztatlan közös szántóföldi területet igényeltek és kaptak vissza a tsz-től. Fia, Heimann Zoltán közgazdászként végzett, és Budapesten telepedett le. Kezdetben egy külkereskedelemmel foglalkozó borászati cégnél, majd a bankszférában dolgozott. A szoros családi kötelékek, édesapja segítése és az állandó családlátogatások ellenére a szőlőbirtok sokáig a családi jövedelem-kiegészítés, a hasznos időtöltés, és a hobbikért szerepét töltötte be. A '90-es évek végén érik meg az elhatározás Heimann Zoltán részéről, hogy fejleszteni kellene a borászati vállalkozást. 2003-2004 környékén veszi át apjától a borászat irányítását, melyet az elmúlt években már saját tőkével fejlesztett. Fejlődésük fontos lépcsőfoka, hogy 2002-ben 10 ha szőlőt telepítettek, melynek első komolyabb termése 3 év múlva ért be. Nagy előrelépés volt, mikor felesége is aktív szerepet vállalt a cég életében. Bevezették a rendszeres könyvelést és elkezdték a palackos borok értékesítését. A minőségi termelést modern technológiával kombinálták. így a vállalkozás komolyra fordulásakor megvették a villányi borász, Tiffán Ede palackozó „manufaktúráját” melyet azóta már lecseréltek még modernebbre, de a vállalkozás kezdeti szakaszában a bele invesztált tőke nagysága mutatta szándékaik komolyságát és elkötelezettségüket. A Heimann borászatban így kimaradt a kézi töltős palackozás „lépcsőfoka”, mely a megkésettebb indulás és a gyorsabb felzárkózás igényét jelzi. Az igazi változást 2009 hozta el számukra. Heimann Zoltán ekkor lépett ki állásából, és a család Szek- szárdra költözött. Ettől kezdve kizárólag a borászat és a hozzá kapcsolódó tevékenységek jelentették egyedüli bevételi forrásukat. A területnövekedésben is megindult egy lassú változás. A meglévő 0,6 ha-hoz apránként vásárolták hozzá piaci áron a további területeket. A költséghatékonyság szempontjából nagyon ügyeltek arra, hogy 5 nagyobb tagban, de koncentráltan, körülbelül egy 2 km-es távolságon belül legyenek a birtokaik, és mindenhová betonút vezessen. Az eddig megvásárolt területeken - másfél hektár kivételével - mindenhol ki kellett vágniuk, és a tereprendezések, talajmunkák után újra kellett telepíteniük a szőlőt. Egy lassú, de biztos fejlődéssel 20 év alatt érték el a mai szőlőbirtokuk méretét, a 20 ha-t. 561
