Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
(Les Citadelles du Vin 2003.) Vesztergombi Ferenccel és Sárosdi Ferenccel együtt 3 aranyérmet nyertek maguknak és a Szekszárdi borvidéknek.42 Takler Ferencnél tehát nem játszott közre külső körülmény okozta negatív tényező. Tudatos lépés volt a biztos egzisztenciát nyújtó állami munkahelytől való megválás még a rendszerváltozás előtt, nem kényszer szülte választás. Döntését elősegítethették a 70-es évek próbálkozásai, ahol „vállalkozói” szemlélete már tetten érhető. A rendszerváltozás utáni gazdaságilag nem jövedelmező szántóföldi növénykultúra (kukorica) termesztésére tett sikertelen kísérlete pedig megerősítette a borászat felé fordulást. Ettől kezdve megindult a lassú, fokozatos, de biztos fejlődés, melyet az állandó birtoknövekedés, építészeti beruházások (pl.: pince, borfeldolgozó) új útkeresés (panzió, kúria hotel), technológiai és szakmai fejlődés jellemez, melynek borakadémiai elismerése az „Év bortermelője” címként érkezett 2004-ben. Vesztergombi Ferenc4 Vesztergombi József (1883. II. 17. - 1958. XI. 28.) oo 1907.1. 15. Bóvári Rozália (1886. XII. 21. - 1925. XI. 24.) Neiner József (1894. III. 1. -?) °° 1918. II. 6. Föglein Terézia (1900. VIII. 15. -?) Vesztergombi Ferenc (II.) (1917. XI. 15. - 1987) 1946. II. 24. Neiner Anna (1925. II. 23. -2014) Vesztergombi Ferenc (I.) (1948-) Vesztergombi Ferencné Palánki Piroska 4 Vesztergombi Csaba A Vesztergombi család részleges családfája (Forrás: TML Anyakönyvek) A Szekszárdi borvidék másik emblematikus személyisége Vesztergombi Ferenc. Nagyapja, Vesztergombi József a - kor szokásainak megfelelően - a családi földet nem szerette volna felosztani. Mivel jól tanuló legidősebb fiát, Józsefet pappá szentelték, így középső fiának, Antalnak jutott a szántót, rétet, szőlőt magába foglaló családi gazdaság jelentősebb hányada. Négy polgárit végzett legkisebb fiát, Ferencet (II.) a pécsi katonaságtól átvették a Magyar Királyi Koronaőrséghez. Annak megszűnése után (II. világháború vége) a saját és felesége (Neiner Anna) szüleitől örökölt és kapott földeken gazdálkodtak. 1952-ben birtokainak egy részét „felajánlja a Magyar Állam javára ellenszolgáltatás nélkül”44 Ebben köze lehetett annak is, hogy bátyját, Antalt 8 hónapra elvitték Tatabányára bányamunkára 1952-53-ban. Mivel a katonaságnál pénzügyi adminisztrációval is foglalkozott, a földek mellett az egyesített csatári és palánki téglagyár irodai részlegén dolgozott. Később az agitációk hatására „önként” belépett az újvárosi Garay Tsz-be, ahol szintén adminisztrációs tudására volt szükség. A 60-as évek elején mérlegképes könyvelői végzettséget is szerzett, így lett főkönyvelő a tsz-nél. Pénzügyi középvezetőként ment nyugdíjba a Ruhaipari Szövetkezettől. Az állami szektorban betöltött pozíciója mellett kihasználta a zártkertek nyújtotta lehetőségeket, és a szőlőműveléssel tovább foglalkozott a család. A Vesztergombi birtokokból a Porkoláb-völgyben, a Neiner-Föglein hagyatékból a Szent-Mihály dűlőben megmaradt területen és Parásztán voltak szőlőik, illetve megmaradt egy pincéjük a Kadarka utcában. A szőlőt sosem adták el, mindig feldol42 Ennek elismeréseként kapták meg mindhárman Szekszárd várostól a „Közjóért” díjat. 43 Interjú Vesztergombi Ferenccel. 2014. augusztus 25. és szeptember 2. WMMM EA. 44 TML Telekkönyvi betétek. 558
