Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Fuksz Márta: Családi tradíció és hagyományalkotás öt szekszárdi borászcsalád életében
a borvidék adottsága is hozzájárult a rendszer kialakításához, ugyanis a szétaprózódott, domboldalak lejtőin elhelyezkedő szőlőterületeket célszerűbb, hatékonyabb volt családi művelésben tartani,37 ugyanis a nagyüzemi szőlőtermesztésre való átállás (kordonos művelés, technológia, gépesítettség) még nem állt rendelkezésre. 1965-ben Tolna megye szőlőterületeinek 50% még családi kézben volt, és másik felét olvasztották be az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek.38 A szőlők jogállása is különleges volt, mert megmaradtak magántulajdonban és -használatban. Ez a viszonylag kis méretű, de jelentős extra árbevételt nyújtó „második gazdaság” - és ebből ki lehet emelni a szőlőtermesztés jelentőségét - járult hozzá a szekszárdi emberek magasabb életszínvonalához (házépítés, kocsivásárlás, iskoláztatás) az adott politikai korszak keretei között. Mészáros Pált nagyszülei a szőlész-borász szakma felé szerették volna terelgetni, akinek fiatalon még nem volt ínyére a nagy munkaigényű szőlészet, így a mosonmagyaróvári főiskolára általános mezőgazdasági szakára jelentkezett. Agrármérnöki diplomája megszerzése után haza szeretett volna jönni Szekszárdra. Kezdetben 3 évet a Jóreménység Tsz-nél dolgozott. Ebben az időben folyt a borvidéken a II. szőlőrekonstrukció, azaz új szőlőfajták telepítésére került sor a kipusztult és elöregedett tőkék helyén. A nagyüzemi termelés szintjén ez fajta- és technológiai szerkezetváltozással is együtt járt. A telepítésekben való részvétel hasznosnak bizonyult. Házassága után (külön családként) a zártkertként kapott 800 n-ölön szőlőt telepített 1974-ben, mely három év múlva termőre fordult, és ettől kezdve nyereséget termelt. Kezdetben a szőlőt a Szekszárdi Állami Gazdaságnak, majd az Aliscavinnek értékesítette. Állami munkahelyét mindvégig megtartotta a rendszerváltozásig. A tsz után a Szekszárdi Állami Gazdaság Szakszolgálati Állomásán dolgozott talajvizsgálati, növényvédelmi szaktanácsadóként. A rendszer lazulása után 1984-ben39 újabb 800 n-öl szőlőt telepített. Ettől kezdve bort is készített a szőlőből és így a végterméket értékesítette. Az 1991-ben a szakszolgálat privatizációjakor bekövetkező leépítéseket és munkája elvesztését mint igazgatóhelyettes élte meg. Munkatársai egy részével megalapította a Minerág Kft-t, egy növényvédelmi tanácsadói céget, de szőlőterületeit megtartotta. Munkája mellett a ’90-es években fokozatosan, lépésről, lépésre építette fel borászati vállalkozását, melynek alapját a kárpótláskor 10 ha visszakapott és vásárolt szőlő jelentette. 2002-ben megvált a cégtől, mert addigra már 40 ha szőlőterülettel rendelkezett. Ez volt az az időpont, amikor már minden energiáját borászata kötötte le, és teljes bevételi forrását a mezőgazdaság biztosította. Ettől kezdve megindult a borászat lassú, de biztos fejlődése, mely a birtokok növekedésében, a pincék, borászati feldolgozóegységek állandó modernizációjában, a vendéglátás kiépítésében, a borvidék hírének naggyá tételében érhető tetten. Méltán kapta meg 2012-ben az „Év pincészete" díjat. 37 Interjú Vesztergombi Ferenccel és Mészáros Pállal. 38 KSH, 1989. Tolna megyei állami gazdaságok 1300 ha, a termelőszövetkezetek 3804 ha szőlőt birtokoltak, míg családi művelésben 4923 ha volt. 39 A ’80-as évek elejétől engedélyezték, hogy személyenként lehetett 800 n-öl szőlőt tartani, nem családonként. Gyakorlatilag így megduplázódott a zártkert nagysága, mert sokan mindkét szülő nevére igényelték. 556
