Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Lovas Csilla: Tolna megyei festőművészek az I. világháborúban: Garay Ákos
domb aljában halottak fekszenek a három kereszt tövében. A kereszteken pedig maga Krisztus és a latrok függenek, mintha Krisztus újra eljött volna, hogy szenvedésével megváltsa a világot. A vallásos érzelem már nem a hazafias kötelesség erősítésére szolgál, hanem szenvedés, a szenvedőkkel való együttérzés kifejezése.48 Az 1916 karácsonyán közölt kompozícióban {Huszárok karácsonya az Erdélyi havasokban) a huszárok már nem a megszületett gyermek üdvözlésére sietett pásztorokként jelennek meg, mint az 1915-ös rajzán, hanem a szenvedő Krisztus keresztje előtt két gyertya fényénél térdelő, álló, új megváltásért imádkozó katonákat látunk. A sajtóhadiszállás festői és fotográfusai is, megfelelve a hivatalos propaganda elvárásának, kerülték a háborús borzalmak, a súlyos sebesültek és hullák ábrázolását. Még harcoló művészek, akik közvetlenül tapasztalták meg a háború szörnyűségeit, ők is öncenzúrával jelenítették meg a borzalmakat.49 A halál, a halottak ábrázolása, ha visszafogottan is, de már háború kezdetén témája Ga- raynak, a halottak sosem látott tömege felkavaró és megrendítő lehetett számára is. Csataképein a harcolók vagy a lovak lábánál a földön fekve látunk furcsa pózba merevedett tetemeket. (.A Visztula mellett). Meglepő azonban, hogy 1914 szeptemberében a töretlen háborús lelkesedés időszakában a Borsszem Jankó közli Népek csatája (25. kép) című rajzát, amit a halálban mindenki egyenlő gondolat megfogalmazásának tekinthetünk. A háttérben ádáz csata zajlik, sűrű gomolygó tömegben csak a katonasapkákról lehet azonosítani a szembenállókat. Az előtérben halottakból és sebesültekből álló halomban minden náció megtalálható. Októberben a Rajta,rajta! című rajzán a halál, mint allegorikus alak fekete ködbe burkolt kaszás csontváz, lebegve követi a csatába vágtató huszárokat, oldalt fehér szárnyas géniusz alak óvón nyújtja kezét a katonák felé. Elgondolkodhatunk, hogy halálosztókat vagy halálba menőket látunk. Szinte a fénykép nyersességével ábrázolja azonban halálban való egyenlőség témáját, 1914 őszén készült ceruzarajza, melyet a Magyar nemzeti Galéria grafikai gyűjteményében50 őriznek: A Kárpátokban. Két orosz egy magyar. (26. kép). Egy hordágyon fekvő, kabáttal letakart halott férfit látunk. A kabát alól csak a szakállas arca és a csizmája látszik ki. Miközben az arcot szemléljük, felfedethetjük, hogy alatta egy másik arc bukkan ki egy újabb kabát alól, csak ezek után fedezzük fel megrendülve, hogy a taliga végén nem két, hanem három pár csizmát látunk. Szikár, megrendítő rajz. Garay Ákos nem tartozott az újítók közé, mindvégig a naturalista-realista stílus jellemzi alkotásait, az I. világháborúban készült műveire is ez jellemző. Rajztehetsége, a lovak és a lovas katonaság iránti lelkesedése a ló- és huszárábrázolás specialistájává avatta, a háború alatt nagy számban készültek e témában művei, melyeket elsősorban a korabeli sajtóból ismerünk. Az élclapokban megjelent rajzai mellett a frontvonalban készült vázlatai és rajzai is értékes és felkavaró művek. Garay Ákos 1914-1918 közötti munkásságnak bemutatása e tanulmánnyal még nem lehet teljes, hiszen ebben nem foglakoztunk a sajtóban megjelent kisebb karikatúráival, nem szólva arról, hogy mivel a művész oly nagy számban ontotta rajzait, még további művei felbukkanásában is reménykedhetünk. 48 A háború második felében, 1916-tól „A vallásos témák már nem a hazafias érzés megerősítésébe, hanem tisztán a szenvedés kifejezésében köszönnek vissza: Sokaknál visszatérő motívum Krisztus a kereszten vagy a Piéta..” Balázs 2014, 13. 49 „A háborút esztétikusán kellett megjeleníteni” lsd. Róka 2014a, 62-63. 50 SZM MNG Grafikai gyűjtemény, ltsz: 1915-1268; Karton, ceruza 194x268 mm; felirata: „2 orosz, egy magyar. A Kárpátokban. Garay 1914 Homonna’.’ 486
