Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Lovas Csilla: Tolna megyei festőművészek az I. világháborúban: Garay Ákos
fergetegként vágtató lovasság? Ez az utóbbi oly messzire van, hogy annak, aki a front első vonalábra is áll, helyesebben fekszik, fogalma sincs róla... A gyalogságra nézve pedig kettő az eshetőség. Vagy egyáltalán nem mutatkozik, benn lévén az árkokban. Vagy pedig - még nem is nagy távolságról már annyira összeolvad a környezettel, hogy alig látható, s festő számára, nem lesz egyéb, mint kis tónuskiilönbségü folt a foltban’.’15 Másrészt a művész mint haditudósító, legyen az a hivatalos művészcsoport tagja vagy akár sorozott katona, csak pillanatnyi benyomásait tudja távirati stílusban rögzíteni a helyszínen: „A festő nem mehet tovább, amíg egy képpel el nem készül, neki nyomban a helyszínén kell munkához fogni, ha meg akarja őrizni a benyomás frissességét. A stílus pedig amivel legtöbbször élhet, a telegrammá. Néhány odavetett vonás, amely nem akadhat meg a részleteken, nincs ideje, hogy eljátsszon a finomságokkal. Csak a magot akarja adni, a kép pőre lényegét’.’16 A festő ugyan gyorsaságban a fotográfiával nem kelhet versenyre, de a fényképeken a valóság könyörtelen, mindent megmutató részletessége elborzasztotta korabeli szemlélőjét. A korbeli művészetkritikusok a fotó és a film rideg objektivitása helyett „a hagyományos művészetfogalomnak megfelelően az emelkedettebb hangvételű művészien sűrített, autonóm képi igazság fontosságát hangsúlyozták”}7 A katonák, a huszárság ábrázolásában oly nagy jártasságú Garay Ákos is küzdött a harctéri rajzolás lehetőségeivel és nehézségeivel, illetve a közönség és a saját harctéri művekkel, művészettel szemben támasztott elvárásainak kettősségével. Egyrészt a csataképfestés hagyománya - sokalakos mozgalmas kompozíció - a műteremben, míg a hitelesség követelménye viszont a helyszínen való alkotást igényelte, de a helyszínen csak távirati stílusban és szinte csak statikus, leíró képeket lehetett alkotni. Jól érzékelteti ezt a problémát Móricz Zsigmonddal a háború végén folytatott levelezése. 1918 elején Garay felkérést kapott az írótól, hogy háborús írásait tartalmazó eredetileg három kötetre tervezett könyvét illusztrálja. Bár Móricz leveleit nem ismerjük, de Garay válaszai megőrződtek a Móricz-hagyatékban. Garay Ákos a felkérésére írt első válaszlevelében18 19 20 ’’plajbásszal” azaz ceruzával készített (3. kép) harctéri vázlatait javasolta a könyvhöz, mert rajzainak nagy részét már közölte valahol, vagy a másik része, főként a krétarajzok, bepiszkolódtak tönkrementek. Felajánlotta, hogy meglévő vázlatait elküldi kiválasztásra. Ugyanakkor szkeptikusan nyilatkozott a harctéri vázlatairól, amint egy utalásából kiderül Móricz elvárása a „eredeti” harctéren született rajzokkal kapcsolatban az „öldöklő háború” ábrázolása volt. Ami annál is meglepőbb, hiszen Móricz háborús írásait tartalmazó, immár harmadik kötet ugyan a hatásos „Vérben, vasban" címet viseli, azonban a Kis képek a nagy háborúból alcím jobban tükrözi az írásai jellegét, melyek sokkal inkább az összecsapások szüneteit, a háború hétköznapjait mutatják be. Változatos műfajú írások, „vannak köztük lekerekített, csattanóra kifuttatott, a novella klasszikus szabályainak megfelelő művek, meg számos olyan, amely mintha lezáratlan lenne, kimerevített pillanat az átláthatatlannak tűnő háborús időkből”}9 - írja Szilágyi Zsófia Móricz-monográfiájában a könyvről. Pillanatképek tollal és pillanatképek „plajbásszal”-. „De hát mik is azok a harctéri vázlatok? - írja rajzairól Garay Móricz- nak - Hiszen a piktor bárhol jár is a harctéren, mit pingálhat le? Csak azt, ami megáll előtte. A többi már nem vázlat, hanem benyomás alatt született valami. Magam odakinn keveset is vesződtem a rajzolással inkább csak figyeltem. Sőt még afotjó] masinát is csak ritkán vettem elő. Hisz a legszebb képeket - ugye? Ami kavarog, hullámzik; ugye nem lehet se lefotografálni, se a helyszínen lerajzolni. Azt csak meglátni lehet. - Azért is harctéri vázlataimtól ne is várjon kedves uram valami nagyot”10. 15 DÖMÖTÖR 1915a, 28. 16 DÖMÖTÖR 1915b, 38. 17 SZŰCS 2014, 27. 18 Garay Ákos Móricz Zsigmondnak, Tolna, 1918. ápr. 15. PIM Kézirattár Móricz hagyaték Ltsz. M/100/568/1. 19 SZILÁGYI 2013, 229. 20 Garay Ákos Móricz Zsigmondnak, Tolna, 1918. ápr. 15. PIM Kézirattár Móricz hagyaték Ltsz. M/100/568/1. Az idézetet elsőként PIM „Maradni szégyen, veszni borzalom” - Magyar írók az első világháborúban c. kiállításán került nyilvánosságra. Köszönettel tartozom a kiállítás alkotóinak, mert e közlés hívta fel figyelmemet a levelekre. 481
