Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről

zett együttműködésről szóló Politikai élet Tolna megyében című cikke a Szekszárd Vidéke havonta megjelenő Tolnamegye c. melléklapja 1896. februári számában jelent meg (1-2. old.).95 Geiger maga is háromszor próbálkozott a képviselő-választásokon, mindannyiszor Boda Vilmos, a szekszárdi kerület függetlenségi Kossuth-párti jelöltje ellen. A sorban legutolsó 1901-es választásra, az akkor jóformán már talán csak virtusból, vagy épp végtelen elkeseredettségből induló Geiger számára még az előbbieknél is kevesebb esély maradt.96 Geiger, aki ekkor már négy évvel volt túl a kaszinóból való kiszorításán, évekkel az első ellene indított végrehajtáson és pereken - az 1901. októberi választás idején is folyamatban volt a szekszárdi törvényszéknél egy ellene indított sikkasztási per -, hónapokkal a jóváhagyott csődnyitáson, az utolsó években egyre inkább személyes szócsővé vált Szekszárd Vidéke megszűnésén, és egy hónappal a pécsi ügyvédi kamara felfüggesztésre vonatkozó határozatán, amikor az 1901. október 2-i választáson, a szekszárdi kerületben így is 8 szavazatot ért el.97

Az 1905-1906. évi aratósztrájkok, valamint az agrárszocialista mozgalom felfutása idején rendezett 1905. és 1906. évi választások alkalmával a megyében először fellépő szocialista, szociáldemokrata jelöltek se értek el Geiger Gyula 1901-es szavazatmennyiségénél lényegesen jobb eredményt. így az 1905-ös választáson Bauer Imre a szekszárdi kerületben 14, míg Beller József pedig a pincehelyi kerületben 20 szavazatot kapott. Egy évvel később több kerületben a szocialista jelöltek fellépése miatt került csak sor választásra: így a pincehelyi kerületben, ahol Barres Károly 1512-22 arányú vereséget szenvedett Rátkaytól, míg a kölesdi kerületben Kondor Bernát 221-6 szavazatál- lásnál lépett vissza a függetlenségi gr. Benyovszky Rezsővel szemben. (Kondor a szekszárdi kerületben rendezett pótválasztásnál még fellépett, ahol 8 szavazatot ért el.98) Ellenben a fejezet végén külön ki kell emelnünk, hogy szemben például a szocialista jelöltek megjelenésével, a dualizmus kori képviselőjelöltek sorában két számát, gazdasági potenciálját tekintve meghatározó társadalmi réteg, csoport nem képviseltette magát: egyrészről a zsidóság, másrészről a parasztság, a gazdatársadalom. Mindezt annak ellenére sem, hogy a törvényhatósági bizottságban jelentős számban voltak reprezentálva, együttes számuk 100-110-től egészen 170-180 főre (22-40% közt) tehető a dualizmus idején99. Ugyan a Pécsi Napló egyik - persze lehet, hogy téves - híradása szerint a kormánypárti Tolnavármegye felelős szerkesztőjének és tulajdonosának, dr. Leopold Kornélnak szabadelvű jelöltként való indulása a paksi kerületben 1896-ban felmerült100, ennél tovább jutottak a múlt század első évtizedének végére a szervezés fázisába lépett gazdamozgalmak az 1910-es választáson: tudniillik a megye nyugati, Somogy megyével határos felében függetlenségi gazdamozgalmat szervező Szemere Kálmán, a szakcsi kerületben elindulva 1, azaz egy szavazatot ért el.101

95 A cikk tartalmát idézi Koroknai Ákos is vonatkozó tanulmányában. KOROKNAI 1985, 131. Geiger Gyula itt hivatkozott írásait újraközöltük a következő tanulmányban: CSEKŐ 2010, 562-567. 575-579.

96A kormánypárti Tolnavármegye a következőképpen kommentálta Geiger eredetileg újfent a kölesdi kerületben tervezett 1901. évi indulását- „Azt is rebesgetik, hogy a kölesdi kerületben lesz még egy harmadik jelölt is. Egy önjelölt, kinek sem pártja, sem híve, sem talaja nincsen ebben a kerületben és a ki politikailag annyira hitelvesztett egyéniség hogy az utolsó választások alkalmával is hajótörést szenvedett a mandátumra utazó minden igyekezete. Ez a bukás legalább tisztes bukás volt. A mostani vállalkozás azonban nem csak szerencsétlen kimenetelű lesz, hanem nevetséges is. Beválik a német közmondás: Alter schützt vor Torheit nicht’.’ Tolnavármegye 1901. szeptember 8. 2. Geiger számára egyetlen elégtételt csak az jelenthetett, hogy az 1901-es választást megelőző jelelölés során - Id. ennek említését Rátkaynál - ingott meg először látványosan fő személyes ellenfele, ellensége, Boda Vilmos pozíciója.

97 Erről részletesebben ld. CSEKŐ 2009, 358-359. 365-369.

98 Egyébként a kiélezett függetlenségi belharc eredményeként Boda Vilmos ekkor, 1906-ban vesztette el hosszú idő után szekszárdi mandátumát a Sárköz jelöltje, az alsónyéki református lelkész, Szabó Károly ellen.

"Számuk alakulására ld. a disszertáció III. részét, valamint CSEKŐ 2002, 40-47; CSEKŐ 2003, 173-182.

100 Idézi: Koroknai 1985: 133.; Egyébként, amint nagybátyja, Leopold Sándor, majd később unokatestvére, ifj. Leopold Lajos, úgy dr. Leopold Kornél is bekerült (1902-től) a vármegye szőkébb testületéibe, így 1902-tól szinte folyamatosan tagja az állandó választmánynak és a központi választmánynak, időnként pedig az állandó bíráló bizottságnak. Igaz ekkor már a megyei szabadelvű párt jegyzői funkcióját is betölti. Egyébként ezen előbb említett szőkébb vármegyei testületekben szinte csak a Leopoldok képviselték a megyebeli zsidóságot. CSEKŐ 2006c, 353-354.

101 Amint a Leopold család fentebb említett tagjai is törvényhatósági bizottsági tagok - mint láttuk, a megyebizottság szőkébb testületéinek is tagjai - voltak, úgy Szemere Kálmán is az volt, igaz csak egy év erejéig.

469