Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Csekő Ernő: Országgyűlési választások, képviselők, jelöltek. A Tolna megyei elitrétegek politikaszervező erejéről
Az egypárti dominanciát jelzi továbbá, hogy a bonyhádi választókerületben négy esetben ellenjelölt hiányában egyhangú választásra került sor (1875, 1881, 1887, 1901). A további hat esetben a szabadelvű jelöltnek ötször függetlenségi párti, valamint egyszer, 1905-ben az ellenzéki pártszövetség jelöltjével szemben sikerült győzedelmeskedni. Egy esetben, 1896-ban az egyházpolitikai viták keltette felfokozott hangulatban tartott választásokon indult egyszerre három jelölt, amelyet a kerület szabadelvű képviselője, Perczel Dezső belügyminiszter nagy fölénnyel nyert a néppárti és függetlenségi riválisa felett, 1557-352-315 szavazati arányban.27 Minden valószínűség szerint 1875- et követően tartott választásokon kirajzolódó egyöntetű szabadelvű többségnek tudható be, hogy 1884-et követően megyebeli jelölt 1910-ig nem próbálkozott a kerületben a szinte minden esetben előre győztesnek tetsző szabadelvű párti (1910-ben munkapárti) jelölttel szemben. Pedig 1878-ban és 1884-ben egyaránt komoly helyi beágyazottsággal rendelkező jelöltek kísérleteztek, Perczel Antal földbirtokos, valamint dr. Schwetz Antal bonyhádi ügyvéd, a Függetlenségi Párt helyi vezére személyében. Ugyanakkor az is igaz, hogy az 1905. évi választást kivéve, a függetlenségi jelöltek ekkor szorították meg legjobban a győztes szabadelvű képviselőjelöltet (769-1049, 922-1260 arányban).28 A szekszárdi választókerület esetében a függetlenségi hegemónia nem az egyhangú választások magas számában tükröződik a legszemléletesebben: ugyanis arra csak két választáson került sor, 1875-ben, illetve 1884-ben. Előbb a szabadelvű Szluha Benedek, majd 1884-ben a függetlenségi párti Boda Vilmos került ellenfél nélkül a képviselőházba. A kerület megkérdőjelezhetetlen függetlenségi pártiságát leginkább az a tény bizonyítja, hogy az elemzett időszak alatt a tíz függetlenségi győzelem fele - ha az 1906. évi pótválasztást is hozzászámítjuk, akkor már tizenegyből hat - belharcban, függetlenségi jelöltek párharcából született. Ebből csak két esetre igaz, hogy a függetlenségi jelöltek közti rivalizálás hátterében a különböző pártformációk közötti szembenállás állt: 1901-ben a Kossuth-párti Boda Vilmos az Ugron-párti Schröder Bélával szemben (732-318), 1910-ben pedig a Justh-párti gr. Batthyány Tivadar a Kossuth-párti alsónyéki református lelkész, Szabó Károly ellenében győzedelmeskedett szoros küzdelemben (1559-1498).29 Az, hogy a további három esetben még azt se mondhatjuk el, hogy eltérő függetlenségi pártformációk, -frakciók jelöltjei küzdöttek volna egymás ellen, több további tényezőre is felhívja a figyelmet. Elsőként arra, hogy a rivális pártok - mindenekelőtt a kormányzó Szabadelvű Párt - még a két függetlenségi párti jelölt küzdelmét hozó választások esetén se látták realitását annak, hogy saját jelöltet indítva, a megosztó függetlenségi szavazatok mellett eséllyel indulhatnának a szekszárdi kerületben. Másrészt a szekszárdi kerület kiváló példa arra, hogy a jelöltek számát, kilétét - az erre lehetőséget adó helyzet megléte esetén - könnyen alakíthatták a párthovatartozás szempontjait felülíró ellentétek, egyes jelöltek személyéhez kötődő megfontolások, szimpátiák, érdekek. így a szekszárdi mandátumot 1884-1906 között betöltő Boda Vilmos szekszárdi ügyvéd politikai pályafutása ugyanúgy függetlenségi belharccal kezdődött, a képviselő Geisz László földbirtokos ellen 1881-ben egy elbukott választás keretében, amint azzal végződött, az ugyancsak Kossuth-párti református lelkésszel, Szabó Károllyal szemben (1905, 1906). Boda és Szabó Károly között 1905- ben, illetve 1906-ban, az első majd a megismételt választás során egyaránt szoros küzdelemre került sor (szavazatarány 1905: 660-508; 1906: 1011-1008; 1906. pótvál.: 1032-1215), melynek eredményeként az utóbbi esetben az ő párharcuk tette izgalmassá az unalmasnak ígérkező 1906- os választást a megyében.30 A kölesdi, illetve a paksi választókerület - az előzőekben tárgyalt kerületekhez képest - kiegyenlítet27 Tolnavármegye 1896. november 8. 6. 28 A győztes szabadelvű jelölt mindkét esetben Dőry Dénes volt. Tolnamegyei Közlöny 1878. július 28. 1-2; augusztus 11. 2; 1884. június 8. 2; június 15; Az 1905-ben tartott választáson a megyében egyedül a bonyhádi kerületben győzött a szabadelvű párti jelölt, Perczel Dezső 1139-1088 arányban a budapesti hírlapíró, Mészáros Dániel ellen. Tolnavármegye 1905. január 29. 2-3. 29 Tolnavármegye 1901. október 6. 1-4.; Tolnavármegye és a Közérdek 1910. június 6. 1-2.; 1901-ben ugyancsak függetlenségi programmal lépett fel az abszolút esélytelen, bukott szekszárdi ügyvéd, Geiger Gyula is. 30 Tolnavármegye 1905. január 29. 2-3; 1906. május 6. 3; május 20. 2-3. 453
