Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata

kait, melyek a török kiűzése után a Rindsmaulok kezére jutottak. Istvánffynak és bajnai Both Erzsébetnek leánya, Orsolya Lipcsey Jánosné, ennek gyermeke, Lipcsey Erzsébet Szomszédvári báró Malakóczky Miklósné, kinek fia Miklós leányát Évát, Czindery György Varasd megyei alispánhoz adta férjhez. Ennek második felesége Budacsky Klára. Györgynek, aki 1737-ben végrendelkezett, nyolc gyermeke volt. Első feleségétől született János, Donát, Ignác és László, másodiktól Jakab, György, Terézia és Francislca. Ignác Ferencnek felesége Adamovics Anna, ki férjével együtt 1755- ben osztotta meg vagyonát gyermekeivel. Donát felesége Adamovics Erzsébet, aki 1784-ben mint özvegy a nagyatádi kórház részére 6000 forintot hagyományozott. Ignác Ferenc tisztázta a vagyoni jogigényeket, a Rindsmaulok által bírt Istvánffy részt vissza is szerezte. Leánya Mária Jozefa, Tallián Lászlóné, fia Rókus Ignác (1730-1792), akinek első felesége Okányi Szlávy Rozália, második WácJv ter Júlia, első feleségétől született fia, Pál 1795-ben másodalispán, előbb országgyűlési követ, tolnai Festetics Máriától született gyermekei, Lajos és Adelheid, kinek férje Mesnil János. Lajos még atyja előtt meghalt, birtokai féltestvérére, Lászlóra (1792-1860) szálltak át. László élénken részt vett a közéletben, 1830-1840 között Somogy megye első alispánja, 1846-tól főispán, 1848-ban rövid ideig királyi biztos. A közkórháznak pártfogója, a lótenyésztésnek fellendítője. 1832-ben megszerezte bátyja feleségének fivérétől, Festetics Lajostól Szigetvárt és uradalmát. Feleségétől, a Tolna megyei középnemesi családból származó Dőry Teklától (esküvő 1814. október 9. Kisdorog) csak leányai maradtak, Júlia gróf Festetics Rudolfné (1816-1860) és Mária (1816-1847) báró Wenckheim Viktorné. Az utóbbinak két gyermeke: Béla és Leontin, gróf Andrássy Aladárné örökölte az összes Czindery birtokot.55 Gróf Festetich Rudolf 1802. június 5-én született és 1851-ben halt meg, a házasságból 1835. július 28-án született gyermek, ki a nagyapja után a László nevet kapta, kedvence volt Czin- derynek, mint hadnagy 1859-ben Solferinónál a csatatéren tűnt el, holttestét hiába keresték.

A família tagjai a 18-19. században kamarai adminisztrátorként, kamarásként, tanácsosként, al- és főispánként, országgyűlési követként stb. működtek a helyi és országos közéletben. A család utolsó férfi tagja, Czindery László 1792. július 7-én született Pécsett, császári és királyi udvari tanácsos, a Lipót- és a Szent Gergely rend vitéze. Apja, Rókus királyi tanácsos volt, anyja Wächter Júlia, szász-francia ősöktől származott. 1814-ben házasodott: felesége a Tolna megyei középbirtokos családból származott Dőry Tekla56, akitől két gyermeke született: Julianna és Mária. Czindery László

1.) Nádori helytartó, történetíró. Istvánfi Pál széphistória-szerző fia. Éva nevű leányát gr. Draskovich János nádor vette feleségül. Főajtónálló-mester (1601-től). Családja a török elől elmenekült ősi birtokáról; Nagyszombatban Várdai Pál esztergomi érsek apródja volt, akinek halála (1549) után Oláh Miklós vette pártfogásba. 1552-1556 között a bolognai és padovai egyetemen tanult, Padová- ban a humanista tudóstól, Zsámboki Jánostól tanult latin filológiát. 1556-ban hazatért, és valószínűleg Zrínyi Miklós /a szigetvári hős/ mellett katonáskodott. 1558-1559-ben Oláh Miklós titkára, 1559-től a kancellária tisztviselője, 1569-től a kancellária titkára. Elveszett birtokai helyett újakat akart szerezni, de próbálkozásai kudarcot vallottak. 1576-ban a budai pasánál járt követségben, hogy a békeidőben elfoglalt várakat szolgáltassa vissza, de nem járt sikerrel. 1581. januártól királyi tanácsosként bírósági ügyekben illetékes nádori helytartó, 1589-ben Heresinczy Péter győri püspökkel együtt Lengyelországban járt követségben Miksa főherceg kiszabadítására. 1593-ban törvényi felhatalmazást kapott a hadiadó beszedésére Szlavóniában. 1593-tól többször teljesített katonai szolgálatot, így részt vett a pákozdi csatában (1593), Petrinja ostrománál (1595), Kanizsa 1600. évi védelmében, majd 1601. évi sikertelen ostromában. 1598-ban tagja volt annak a három tagú bizottságnak, amely I. Rudolf nevében átvette Erdélyt Báthory Zsigmond fejedelemtől. 1599 áprilisában másodszori kiküldése alól felesége súlyos betegsége miatt a felmentését kérte.l603-ban ő fogalmazta meg a br. Illésházy Istvánt törvénytelenül fej- és jószágvesztéssel sújtó ítéletet, amivel magára vonta a protestáns arisztokraták gyűlöletét. 1605-ben a törökhöz küldött követség egyik tagja, melynek feladata az volt, hogy rávegye a szultánt, álljon el Bocskai István támogatásától. A tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606) megkötésénél is a bécsi udvar egyik megbízottja és a békeszerződés egyik aláírója volt. 1608-ban Pálffy Istvánnal követségbe ment Hainburgba, hogy Mátyás főherceget meghívja a magyar országgyűlésre. Ekkor agyvérzés érte, minek következtében jobb keze megbénult. Az 1608. évi nádorválasztáson vereséget szenvedett br. Illésházy Istvánnal szemben. Másodszori agyvérzés következtében halt meg. Politikai működését és történeti munkáit egyaránt a feltétlen Habsburg-hűség és buzgó katolicizmus, a protestánsok iránti gyűlölet jellemezte. Széles körű műveltségét, nyelvtudását, írói tehetségét protestáns ellenfelei is elismerték; állítólag minden európai nyelven (törökül is) beszélt. Verseket is írt, de igazán történetírói munkássága a jelentős. Fő műve a latin nyelvű ,A magyarok történetéből”, melyben Habsburg-párti szemlélettel, ékes latin stílusban írta meg Magyarország 1490-1613 közötti történetét (bénulása miatt 1607-től csak vázlatosan). 1614-ben abbahagyta művét, melynek kiadását Pázmány Péterre bízta, s végül 1622-ben Kölnben jelent meg. Ezenkívül még kisebb történeti munkákat (a magyar reformáció történetéről, a magyar felségjelvényekről stb.) is írt. - MARKÓ III. 2002, 498-499.

55 CSÁNKI é. n. 612.

56 Feleségéről nevezte el az általa telepített falut. Teklafalu Szigetvártól délre, Kétújfalu mellett fekszik. A mai falu helyén az 1800-as évek elején még egy Tiltvány nevű puszta állt. A puszta Czindery Lászlóé volt, aki dohánykertészeket telepített ide. Az első lakók

419