Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Balázs Kovács Sándor: Két középbirtokos nemes levelezése a reformkorban. A tolnai Csapó Dániel és a somogyi Czindery László kapcsolata
nyok polgári átalakulására, az ingyenes jobbágymunka fizetett bérmunkává való változtatására.41 A jobbágykérdés tárgyalásának megkezdődése azonban a nemesség egy részében aggodalmat keltett. Szokoly község kisnemesei arra kérték a vármegyét, hogy országgyűlési követeinek a nemesek adóztatásával kapcsolatban gátló utasítást adjon. A vármegyei közgyűlés nem késett eleget tenni a szokolyiak kérésének, s február 6-án pótutasítást határoztak el: „forrón óhajtjuk, hogy jobbágy és ilyennel rokon voltu, nem nemesi telken lakó minden nemesek, kiket t. i. az e tárgy felett hozandó törvény olyatén telkek birtokában érni fogna - azokra nézvést az adózástól ország szerte mentek légyenek. - Ellenben... az így alkotott törvény után szerzendő a féle, ezen törvény kedvező értelme alá nem esett telkek - mihez képest az adói fundus végtelen ne fogyasztathasson - a nemesekre is csak az azokkal összekötött terhekkel együtt szállhatnának’.’42 Március 17-diki jelentésükben arról a határozatról írtak a követek, mely szerint a „jobbágy építményeivel és befordításaival, vagy javításaival együtt a kezén lévő telkeknek használatát is szabadon eladhattya’.’43 A jelentést az április 15-diki közgyűlésen olvasták fel. Ekkor ismertették Bereg vármegye levelét is, amelyben kérték a tolnaiakat, hogy ha ismét tanácskozás alá kerül a jobbágytelkek haszonvételének szabad adásvevése, akkor „minden mód ellenkezzék’.’44 A vármegye míg elvben egyértelműen a haladás mellett foglalt állást, a gyakorlati megvalósítást igyekezett megkötni, korlátozni, a továbblépéstől pedig mereven elzárkózott. A kerületi végzés, mely szabadkezet adott volna a jobbágyoknak telkük haszonvételének eladásában is, aggodalmat okozott, s természetesen nem késett a pótutasítás sem. „Teljesen és általában ellenezvén mi azt, hogy az érintett határozás írott törvénybe foglaltathasson - és a jobbágy birtokra nézve különben is korlátolt és megszorított úri just - melynek megszorítását az illető földes urak a közjóért mégis áldozatosan tűrik - úgy végképpen elenyészthesse: tessen követ uraknak ezen elhatározott ellenkezésünket - midőn a kérdés országos ülési tanácskozás alá kerülend, vagy akárhol is és valahányszor előforduland mind annyiszor részünkről nyomósán kijelenteni - a földesúri tulajdonossági jussnak törvényes sérthetetlenségét hathatósan vitatni, védeni - és a jobb ágy telkek szabad vevése érdemében az uradalmi sajátsági juss megváltására vonulólag eredeti utasításunkban kikötött feltétel mellett tovább is álhatatosan maradván - amennyire az aképp tárgyalt, bizonyosan mind a jobbágyságnak felemelésére, mind a földesúri jussoknak hív megőrzésére egyformán szolgálandó módon ezen túl sem eszközölhetnék - oda fejezzék ki értelmünket, hogy mi oly ellenkező esetben nem akarván semmi további törvényes meghatározást a jobbágytelkek használatának kérdéses és neheztelt adása-vevése iránt - kívánjuk, hogy ez szorosan az eddigi szokásban hagyattasson.’’45 A birtokbírhatás április 27-i tárgyalásán Bezerédj is utasításának megfelelően a reform ellen szavazott, mely 23:22 arányban megbukott. A kisebb királyi haszonvételek megváltása is megbukott. Az örökváltság kérdése azonban az ellenzék javára dőlt el 30-án 27:19 arányban. Bezerédj lelkes hangú beszédben pártolta az örökváltságot. „El kell azon akadályt s gátot törölni, mely honunk emelkedésének több kárt tett, mint az orsovai sziklák vizeinkre nézve okoznak. És miért is ne tennők? Ami oly hasznos, oly természetes, melyet semmi ok, semmi törvény nem akadályoz..!’ „...a mezei gazdaság nagyobb szorgalommal való folytatására bővebb ösztönt is nyújt!”46 A köznemesség elégedetlenségének, társadalmi helyzete feletti kétségbeesés hangulatának adott kifejezést több beszédében, „...nézzünk körül, vajon a jelen rendszerünk a régi törzsökös magyaroknak birtokát neveli, tágítja-e, és a magyar nemességnek sorsa előmenetelben vagyon-e? Kik szereznek most birtokot? a monopóliumot a Karok áltáljában kárhoztatják, s a valóban ezen tárgyra nézve is 41 BRAUNNÉ 1978. 142-143. 42 idézi: BRAUNNÉ 1978,144. 43 idézi: BRAUNNÉ 1978,144. 44 idézi: BRAUNNÉ 1978, 144. 45 idézi: BRAUNNÉ 1978, 144. 46 idézi: BRAUNNÉ 1978,144. 416
