Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Gaál Attila: 17-18. századi gyűrűk, pecsétgyűrűk és pecsétnyomók Tolna megyéből
A Pincehely-Bödönkúti-dűlői pecsétnyomó (N°14.) nagyon szépen kiírt írással készült feliratának olvasása sajnos nem egyértelmű. A Lutf (kegy) szó jól olvasható a pecsétnyomón, de ilyen név nincs. Lehetne Lutfi (ami már név lenne), de jól látható, hogy itt nincs „i” a végén. Felmerülhet annak a lehetősége is, hogy egy - mint láttuk, a pecséteken gyakran előforduló - fohászról van szó, de ennek igazolása vagy elvetése további kutatómunkát igényel. Annyi azonban jól kiolvasható, hogy a pecsétnyomó tulajdonosa egy bizonyos Mehmed volt.29 A Magyar Nemzeti Múzeum Fehér Géza által közölt török pecsétnyomói között két, hozzánk viszonylag közeli területről származó pecsétnyomó is van. Egy a Tolna megyei Simontornyáról, egy másik pedig Székesfehérvárról került az országos múzeumba. Előbbi Simontornya monográfusa és ismert műgyűjtője, Kiss István orvos ajándéka volt, s noha közelebbi lelőhely nem szerepel a leltárkönyvben, feltételezhető, hogy előkerülési helye a várral bíró szandzsákszékhely Simontornya vagy környéke lehetett. A székesfehérvári pecsétnyomó más különböző korú, valamint törökkori tárgyakkal került elő, így lényegében lelőhelyes, de legalábbis településhez köthető példánynak tekinthető. Mint a tárgyalt gyűrűk esetében, oldalnézeti fényképet ezekről sem ismerünk, de leírásuk alapján mindkettő nagyon hasonló a N°12-13. számú pecsétnyomóinkhoz, sőt formailag egy harmadik, lelőhely nélküli példány is sok egyezést mutat velük. Ezek nyomólapja is mandula alakú, függesztő-fogantyújuk is gombbal díszített s méreteiket tekintve is csak néhány milliméternyi eltérés van közöttük.30 A pincehelyi pecsétnyomó mérsékeltebb magasságával, díszesebb fogantyújával és főként kör alakú nyomólapjával eltér az előzőktől (N°15.). Hasonlóságot mutat viszont azokhoz a pecsétnyomókhoz, melyeket egy Budán, a Csónak utcában feltárt sírtöredékben, a halott csizmaszárában találtak 89 darab, részben török, de nagyobb részt 1509-1600 közé keltezett magyar, Habsburg és lengyel pénzérme társaságában (3. tábla).31 Ez utóbbiak anyaga nem ezüst, hanem réz, és megmunkálásuk minősége is eltér a pincehelyi pecsétnyomóétól, de méretük szinte teljesen azonos; mindhárom nyomólapjának átmérője 13 és 15 mm közötti. Az egyik felirata: „A bőkezű királyban (Allahban) bizakodó szegény Ali bin Devlethán”, míg a másikra a „A mindent tudó királyban (Állukban) bizakodó szegény Gülhán bin Behrám” szöveget vésték. E nem túl gyakori, lelőhelyes török pecsétnyomók között kell megemlítenünk még azt a 16. századra datált, kör nyomólapos példányt is, mely a barcsi feltárások során került elő. A bronzból öntött pecsétnyomó fogantyúja a közepénél lévő gömbnél tört le, de feltehetően ez is függesztő füles volt. Felirata: „Ömer bin Abdullah Bende-i Hayy (,..)"32 Pecsétnyomóink és a velük rokonítható ismert párhuzamdarabok tulajdonosait - csakúgy, mint ahogyan ezt feliratos gyűrűnknél is tapasztalhattuk - sajnos nem sikerült a török közigazgatásban jelentős szerepet játszó személyhez kötnünk. Mégis fontosak, mert e szűkebb, de a hódoltság időszakát tekintve mozgalmas régióból eddig nem ismertünk hasonlókat. Másrészt - és talán ez a fontosabb -, mert két megyénkbeli település 16-17. századi történetéhez nyújtanak újabb ismereteket. 1. Az Allahban bizakodó szegény Hüszejn [bin] Abdullah pecsétnyomója a mai Várdombot Sárpilissel összekötő út közelében lévő kis kiemelkedésen került elő. A telepnyom csak pár száz méternyire van a Várdomb déli részére lokalizált egykor jelentős mezőváros, Kesztölc helyétől, s jól azonítható a középkori, majd 16-17. századi forrásokban is megtalálható egykori Lak falu helyével (1. kép).33 A bátai apátság „Sárvíz felén felső Baranyában”, azaz Délkelet-Tolnában lévő birtokait felmérő 1535-ös leírás szerint Lak Kesztölc „szabad város” alatt volt, ami ebben az esetben nem az észak-dé29 A pecsétnyomó Zsiga Zsolt tulajdonában van. A feliratával kapcsolatos szakvéleményt szintén Sudár Balázsnak köszönjük. 30 FEHÉR 1959,189,191. XXIV. t. 8, 11-12. 31 TÓTH 2003, 99, 106. 2-3. kép; TÓTH 2005, 157-158. - A közölt leletek kapcsán nyújtott információit és másodközlésükhöz való hozzájárulását Tóth Anikónak köszönjük. 32 KOVÁCS et al. 2014,162-163. Fig. 6/3. 33 Az okleveles adat közlése: SÜMEGI 1997, 417-419. - Lak és Kesztölc helyével kapcsolatosan: BERTA - GAÁL 1998,189-194. 392
