Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Tugya Beáta - Szabó Géza - Csányi Viktor: Középkori állatcsont leletek Bonyhádról. Újabb adatok a Völgység középkori táplálkozási kultúrájához
Az Árpád-korban és a késő középkorban a halfogyasztásnak sokkal nagyobb szerepe volt a táplálkozásban, mint ahogy azt egy-egy lelőhely halcsontanyaga mutatja.23 Az átlagos középkori lelőhelyeken, mint Bonyhádon is csak néhány halcsont kerül elő, mivel a feltárások során ritkán van lehetőség az idő- és munkaigényes szitálásra. Ahogy láttuk, a húsfogyasztáshoz szükségszerűen társult a jelentős mennyiségű halfogyasztás. Ennek következtében a középkori halgazdálkodásról is sok forrásban olvashatunk. A középkori Magyarországon sok halban gazdag víz, morotva, elrekesz- tett folyam- és patakág, valamint a forrásokban ásoványnak nevezett, mesterséges halastó volt.24 A középkori halgazdálkodás a halak élelmiszerként történő felhasználásán túl egyaránt jelentette annak vízhasználatra, víztulajdonlásra, a gazdálkodásra vonatkozó jogi kereteit is. Kiemelkedő szerepére utal, hogy a középkorban a halászat királyi regálé volt, a foglalkozásszerű halászat pedig már az Árpád-korban jelen van.25 Összegezve a Bonyhád-Tesco lelőhelyen végzett leletmentés során előkerült állatcsont-anyagon végzett vizsgálatok eredményeit, elmondhatjuk, hogy a településen folyamatosan jelentős állattartással számolhatunk. A vizsgált időszakban a belső telkek mellett a falu határának része volt a külső telkek rendszere, a faluközösség életének szempontjából alapvető fontosságú rét, legelő és erdő, az állattartás primer és szekunder színterei. A táplálkozásban központi szerepet betöltő állati fehérjeforrás alapvetően a tenyésztett állatokból (és a halászott halakból) származott. A jelentős húsfogyasztáshoz szükségszerűen társult a halfogyasztás, hiszen a középkori halgazdálkodásról is sok forrásban olvashatunk. A kert- és gyümölcskultúra elterjesztésében pedig jelentős szerepe lehetett a környék középkori kolostorainak, így az iváni bencés apátságnak is. Az állattartás, a szabályozott (és jelentős) halászat, a fokozatosan elterjedő kert- és gyümölcskultúra a későközépkorban változatos élelmiszerforrással látta el a település egykori lakóit. 23 Dunaszentgyörgy TO-023 lelőhelyen a leletek 7%-át tették ki a halcsontok, melyek között csuka, harcsa és pontyfélék maradványait lehetett azonosítani (TUGYA 2009, 42). 24 ZOLNAY 1977. 25 A középkori víz- és halgazdálkodásról újabban: FERENCZI 2006. 370
