Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Szente Anikó: Ete mezőváros régészeti feltárásainak térinformatikai feldolgozása. Levéltári térképek térinformatikai felhasználása

olyan régészeti szakkifejezések említésekor, mint objektum, stratigráfiai egység, felszínrajz, részletrajz, metszetrajz, A és B pontok vagy szögek, négyzetháló, betöltés, szuperpozíció stb. Bár a régészek körében sem létezik egységes terminológia, mégis megpróbálom az általuk használt fogalmakat megmagyarázni.

2.1. Régészeti alapegységek

Magyarországon a régészeti lelőhelyek a kulturális örökség tárgykörébe tartoznak, az ide vonatkozó törvény2 rendelkezései szerint általános védelmet élveznek. Régészeti lelőhely az a földrajzilag körülhatárolható terület, amelyen a régészeti örökség elemei történeti összefüggéseikben találhatók.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (a továbbiakban KÖH) az a szakhatóság, amely felügyeli a régészettel kapcsolatos tevékenységeket, dokumentációkat, nyilvántartásokat. Hagyományos módszerrel a régészeti lelőhelyeket papír alapon és l:10.000-es topográfiai térképeken tartották nyilván.

A KÖH-nek 2001-től a régészeti lelőhelyekre vonatkozóan az egész ország területét átölelő nyilvántartása létezik, amely egy központi adatbázisban (Microsoft SQL Server 2000 alapokon) tárolja az ez ideig észlelt lelőhelyeket és rögzíti az újabbakat. Térbeli elhelyezkedésüket a lelőhely centrumát meghatározó koordináták jelölik. Kiterjedését a határoló vonalat meghatározó koordinátákkal vagy régebbről azonosított lelőhelyek esetében szöveges leírással adják meg. A lelőhelyek térképi megjelenítésének megoldását Kamarási András (geoinformatikus szakmérnök) szakdolgozati feladatában mutatta be.3 A nyilvántartott lelőhelyek lehetnek feltáratlanok, feltártak vagy részben feltártak.

Amennyiben a lelőhelyen belül régészeti feltárást folytatnak, különböző jelenségekre bukkanhatnak (pl. gödör, ház, sír, kemence), összefoglaló néven ezeket objektumnak nevezik. Vajon honnan tudják a régészek, hogy egy nagy területű lelőhelyen, hol érdemes ásni, hol találhatnak olyan objektumot, amelyből értékes leletek kerülhetnek elő? Nagy felületű, általában nagy beruházásokhoz (aktuálisan: autópálya építésekhez) kapcsolódó megelőző régészeti feltárásoknál a felső humusz réteget eltávolítják, olyan mélységben, hogy a bolygatásmentes altalaj előtűnjön, majd az egészet egyenletes felületűre nyesik.

Ezen a felületen sötétebb foltokként mutatkoznak meg az egykori beásások, azaz az objektumok. A földet ettől kezdve kézi szerszámokkal, vékony rétegben haladva termelik ki, a közben napvilágra kerülő leleteket óvatosan, szakszerűen emelik ki, itt is addig folytatva a bontást a bontható mélységig, amíg a világos sárgás altalaj elő nem tűnik. A bontás során az egyes objektumokban található leleteket és jelenségeket helyükön hagyva dokumentálják.

Röviden áttekintve és leegyszerűsítve az alábbi fogalmak jelentik a régészeti feltárásokhoz kapcsolódó alapegységeket, azaz: lelőhely (esetleg feltárási terület), objektum (vagy jelenség) és lelet (szinonimája: tárgy).

2.2. A leletgyűjtés módszerei

2.2.1. Terepbejárás

A felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés, amely alkalommal a terület szisztematikus átpásztázásával a megfigyeléseken kívül a felbukkanó leleteket is összegyűjtik. A lelőhely nagyságát az a felület mutatja, ahol leletek fordultak elő.

2.2.2. Próbafeltárás

A régészeti lelőhelyek jellegét, térbeli kiterjedését és rétegeit vizsgálják, általában szondázó próbaárkok húzásával.

2 2001. évi LXIV törvény a kulturális örökség védelméről.

3 KAMARÁSI 2006.

324