Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)

Sümegi József: Báta és a Garaiak.1

Ezt mutatja az a tény, hogy Mária királynő 1385 januárjában Bátán keresztül utazott a Délvidékre, 1386 nyarán szintén ezen az úton haladt kíséretével Gara irányába, ahol a Horvátiak rajtuk ütöttek, s a királynő fogságba került. Ebben a csatában részt vett a nádor és fiai is. A nádor a királynők védelmében lelte halálát.21

Az 1380-as, 1390-es években Báta egyre ismertebb kegyhely lett. A zarándoklaton nyilván részt vett Garai I. Miklós nádor, s fiait is elvihette a székhelyükhöz közeli kegyhelyre.

Az 1390-es években egyre gyakrabban fordult meg az uralkodó is Bátán, amely a kegyhely ismertségét még tovább fokozhatta. Mária királynő és Zsigmond király 1391-ben Szent István király ünnepét töltötte a kegyhelyen.22 Zsigmond király 1389 szeptemberében fordult meg Bátán először,23

1395-ben pedig a boszniai hadjáratba vonulva a húsvéti ünnepeket töltötte itt. Április 9-én, nagypénteken levelet keltezett Bátáról.24 1398-ban ugyancsak felkereste a kegyhelyet, amikor is néhány napra a bátai apát szeremlei kúriájában szállt meg.25

Az évtized végére Báta tekintélye tovább erősödött a bencés renden belül. 1399-ben a pécsváradi és a bátai apátok a magyarországi bencés rend elnökeiként szerepeltek az oklevelekben,26 1400 májusában pedig IX. Bonifác pápa megerősítvén az esztergomi érsek jogait, a bátai apátságot is azon helyek között említi, amelyek nem a helyi püspök joghatósága, hanem közvetlenül az esztergomi érsek alá tartoznak.27 János apát nem sokkal ezután halt meg, utódául a bátai konvent Szanai Gergely fia Pált, János apát káplánját választotta meg.

Hogyan került egy dél-szlavóniai nemes család sarja az akkor már nagyon előkelőnek számító bátai apáti székbe? Ha választ keresünk e kérdésre, akkor az 1386-ban árván maradt Garai fiúk történetét kell részletesebben megvizsgálnunk.

A nádor két fia, Miklós és János is ott voltak a garai vérengzésben, ahol atyjuk elesett. A nádor halála az ellenállás végét jelentette. Garai Miklós unokatestvérét, Garai Jánost is megölték. Ugyancsak Jánost, a fiatalabb fiát a kíséret előkelő tagjaival együtt elfogták és különböző délvidéki várakba vitték, csak a nagyobbik fiúnak, Miklósnak sikerült a csatából elmenekülnie.28 Garai Miklós ekkor 19-20, János 17-18 éves lehetett.29 A két fiú Mária királynő férje, Luxemburgi Zsigmond táborához csatlakozott és ettől kezdve mindvégig az uralkodó rendíthetetlen hívei maradtak. A Zsigmond fogságáig terjedő időszakban az atyjuk által szervezett párt további házasságkötések révén tovább erősödött, komoly politikai tényező maradt az ország belső viszonyai között.30 A két fiú ebben az időben főleg katonai szolgálat terén tűnt ki, illetve tovább növelték a Garai birtokokat és erősítették saját hatalmukat. Együtt örökölték a Garai vagyont, együtt vettek részt a katonai vállalkozásokban,31 s a fennmaradt források tanúsága szerint együtt is képviselték a családot szinte minden ügyben.32

1387 elején a Szerémségben legyőzték Horváti János bánt, kiűzték a felkelőket Szerém, Valkó és Pozsega megyéből, visszafoglalták Újlakot, majd a nyár folyamán több várat. Zsigmond ezért koronázása után Garai Miklóst macsói bánná nevezte ki és jelentős birtokadományokkal látta el a Garai

21 FÜGEDI 1986a, 284; FÜGEDI 1986b, 131.

22 ENGEL - C. TÓTH 2005, 43, 65.

23 ENGEL - C. TÓTH 2005, 62.

24 ZsO 1. 3917. sz.

25 ENGEL - C. TÓTH 2005, 76.

26 PRT X. 610-611.

27 Az oklevél teljes szövegét közli: TÖRÖK 1859, 79-80.

28 SZALAY 1861, 283; FÜGEDI 1986b, 126, 130.

29 ENGEL 1987a, 416. Garai Miklós 1366 körül, János 1370 körül születhetett.

30 A 14. század utolsó évtizedében a Garai rokonság tovább bővült. Most már nemcsak Treutel Miklós, a Kórógyiak és az Alsániak tartoztak hozzá, hanem a Szécsiek és a Frangepánok is. FÜGEDI 1986a, 306.

31 Garai Miklós mint bán és testvére jelen volt bandériuma élén Zsigmond mindegyik déli hadjáratában, 1387 elején a szlavóniai Gom- nec első ostrománál, augusztusban a másodiknál, a törökök és szerbek elleni háborúkban 1389 őszén, 1390-ben, 1391-ben és 1392 nyarán, az 1395-ös havasalföldi hadjáratban és 1396 szeptemberében a nikápolyi csatában. ENGEL 1987a, 416-417.

32 Együtt szereplésük annyira köztudomású volt, hogy noha a horvát-szlavón-dalmát báni tisztséget Garai Miklós viselte, egyik oklevélben együtt, Garai Miklós és János szerepelnek horvát-szlavón-dalmát bánként. ZsO I. 5756. sz.

255