Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
K. Németh András: Vizek és vízgazdálkodás a középkori Tolna megyében. II. Halászat
halászóhelyeket, de a háló kivetésével kezdődő és bevonásával végződő műveletet is jelentette.210 A gyakran említett madocsai vizafogó hely mellett 1436-ban Bölcske és Paks tartozékai között is felsorolnak vizafogó helyeket. A középkorból főként a Tisza kapcsán említett gerendaszerkezetű halfogó rekesztékek, az úgynevezett szégyék (szégyeházak, szégyejobbágyok stb.) középkori meglétére érdekes módon nincs Tolna megyei adatunk.211 A madocsai vizafogóval együtt említett sziget szerepe is jól meghatározható a párhuzamok alapján: a halászat a sziget egyik oldalán, a Duna egyik ágán történt, mialatt a folyam másik ágán biztosított maradt a zavartalan közlekedés.212 A halastavak, halászóhelyek birtokosai, halászai, jogi kérdések A halászati jog az egyes földbirtokokhoz tartozó jog volt, a birtok tartozékának számított, ha egy birtok több birtokos kezén volt, akkor a halászati jogot közösen birtokolták.213 Kiváló példa erre a fehérvári prépost és a fehérvári keresztesek 1469-es megegyezése, amely szerint birtokaik, Tolna és Fadd határai között a halászóhelyeket mindkét fél népei ezután is úgy használják, ahogy eddig. A hálós- és a rekesztő halászatot jogilag megkülönböztette, hogy előbbi esetében egy vízszakasz halászati jogára volt szükség, míg utóbbinál nemcsak a jognak, hanem magának a halfogásra szolgáló, állandó jelleggel létesített szerkezetnek, a rekesztéknek a tulajdonjogára is.214 A halastavak, halászóhelyek birtokosai forrásaink szerint túlnyomó részben egyházi testületek voltak, ami nem is meglepő a böjti étkezési előírások ismeretében. Legkorábbi adataink is ezt bizonyítják: Faddon 1082-ben a veszprémi káptalan, 1211-ben a tihanyi bencés apátság, 1215-ben a fehérvári keresztesek tavait, halászait vagy halászóhelyeit említik, de utóbbiak 1193-ban Varasdon is rendelkeztek piscina-val. A szerzetesi közösségek gyakran kolostoruk közeléből szerezték be a halat: az ábrahámi ciszterciek 1524-ben saját falujukban, a cikádoriak 1322-ben a közeli Lakon és 1475 körül Pörbölyön rendelkeztek halastóval, a simontornyai domonkosok a két faluval arrébb fekvő Temerkényben kaptak két tavat 1518-ban, de halastavak gátjai ma is felfedezhetők Szentpál pálos és Tői ágostonos kolostora közelében. A veszprémi püspöknek peremartoni uradalmi központjában és a szomszédos Gerézden is volt halastava, a vránai perjelnek pedig a szintén Koppány menti Arcsán. A veszprémvölgyi apácák partmadocsai, vagy a pécsváradi apátság bátatői halászóhelyei bérbe adásuk révén inkább jövedelemforrást jelentettek. Halastavak nemesek kezén is lehettek: Bélcs és Lak helyi nemesei, de a nagyobb birtokkal rendelkező Buzlaiak (Szil, Temerkény), Héderváriak (Bak, Szokolyendréd) és Paksiak (Bölcske vagy Paks) is rendelkeztek ilyenekkel. A halászatot végzők személyére csak kevés forrás utal. Halászokat mindössze néhányszor említenek: 1082-ben Faddon 8 mansio halászt, 1438-ban ugyanitt hálókat és rekesztékeket készítő halászmestereket, 1450-ben Tolnán halászmestert, végül 1524-ben Gerézd falu urbáriuma a veszprémi püspök itteni halászát. E néhány adaton túl csak jobbágyokról hallunk, akik - nyilván alkalomszerűen - halászattal foglalkoztak: 1413-ban és 1415-ben is faddi jobbágyokat ért támadás, miközben a Dunában, illetve a Bechen folyóban halásztak. A faddi adatok kapcsán érdemes felhívni a figyelmet a halászmesterek és a halászatot végző jobbágyok megkülönböztetésére. A faddi dunai halászat e kettősége kiválóan párhuzamba állítható recens néprajzi példákkal, amelyekből tudjuk, hogy a vejszés halászati mód esetében szakértelem csupán maguknak a vejszéknek a felállításához kellett, míg a halak összegyűjtése a vejszékből már nem igényelt különösebb szaktudást.215 Érdekes továbbá az a Tolna(vár) jobbágyneveinek vizsgálata kapcsán tett megállapítás, hogy a vízzel kapcsolatos családnevek szinte teljesen hiányoznak (Halász családnév a 472 név között egyszer sem fordul 210 BELÉNYESY 1953, 151. 211 A szégyékre részletesen: SZILÁGYI 1995, 108-116. Az újkorban szégye nélkül, kerítőhálóval is fogtak vizákat. 212 Vö. BELÉNYESY 1953, 156-157. 213 DEGRÉ 1939. 214 BELÉNYESY 1953,154. 215 SZILÁGYI 1995,125, 130. 243
