Gaál Zsuzsanna - K. Németh András (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 36. (Szekszárd, 2014)
Szabó Géza - Fekete Mária: Pannon tumulus feltárásának előkészítése - Regöly, Strupka-Magyar birtok (2011. február 4. - június 19.)
változik RHCs9.7-ll.). Feltehetően „kutyanyelvhez” tartozhattak azok a lapos, széles, viszonylag vastag töredékek, amelyeken széles sávokban kialakított geometrikus díszítés látható (RHCs9.9- 17.). Három esetben is a lapított ötszög keresztmetszetű töredékek lapos szögben találkozó felső lapjait háromszög alakban összefutó sávok díszítik (RHCs9.18., 20., 31.). Két asztragalosz csonton a fúrt lyuk mutatja, hogy nem csak egyszerű hulladékok (RHCs9.27-28.). A kerámialeletek között egy zoomorf fülű edény töredékének kiszélesedő, a fejet utánzó részének oldalán jól látható két, a szemet jelző mélyedés, ahol a tárgy keresztben teljesen lyukas. Ez arra mutat, hogy ez nem csak díszítés, a szemek jelzése volt, hanem az ott átfűzött zsineggel fel is akaszthatták (RHK9.2.). A közepes falvastagságú, jól égetett töredékek között keskeny, hálós kitöltésű sávokban besimított mintákkal (RHK9.6.) és beböködött pontsorokkal kísért vonalkötegekkel díszített darabokat találtunk (RHK9.7-8.). Három töredéken a sugárirányban bordázott phyálékhoz hasonló borda volt. A csészékhez hasonlóan a bordák bemélyedő köze a belső oldalon is látható, tapintható (RHK9. 24., 27., 29.). A peremtöredékek nagy változatosságot mutatnak. A kihajló (RHK9.12-14.) vagy behúzott, síkozott, illetve turbántekercses tálaknak is több darabja előkerült (RHK9.17-22.). Jellemzően gyengébben égetettek voltak a fekete, grafitos edénytöredékek, amelyeket gyakran kan- nelúrák (RHK9.10., 33-53.) vagy rátett, ferdén bevagdalt (RHK9.11.) bordák díszítenek. Legnagyobb arányban itt is a durva, samottos soványítású fazéktöredékből került elő a legtöbb (RHK9.59-112.). Az edénytöredékek mellett egy orsógomb (RHK9.1.) és egy valószínűleg a felhordott földdel bekeveredett vagy esetleg másodlagosan felhasznált, kőbalta fúrásmagja is volt a leletek között (RHK9.9.). A fémtárgyak töredékessége, oxidáltsága miatt soknak a pontos rendeltetése csak nehezen határozható meg (RHF9.9-22., 27-35.). Egy szegecseléssel valószínűleg bőralapra felerősített, egyik végén karika-, másikon pálcikatagos akasztó használatának módja is fejtörésre ad okot (RHF9.L). Leginkább hüvelyben tartott tőr akasztóhorga, illetve markolatszíjának rögzítőkarikája lehet (bronz vagy bőr) övre szerelve. Az ékszerek közül az üreges, visszahajtott végű nyakperec (RHF9.2-4.), bordázott hátú kisívfi- bula (RHF9.5.) töredéke a korszak jól ismert lelettípusai közé tartoznak. Ritkaságnak számít azonban a magas száron álló, kecses testű, V farkú kis bronz madárplasztika (RHF9.6.) és a lemezszerű, szakállas vas nyílhegy (RHF9.12.). A felerősítést, rögzítést szolgáló kis bronz szeg (RHF9.8.) és szegecs (RHF9.28-29) is volt a leletek között. Vegyesen kerültek elő pikkelypáncélhoz tartozó bronz és vas lemezek. Három, azonos méretű és formájú, összeragadt példánynál a hátoldalon jól láthatóan a perem kicsit felhajlik. Ez kiütő forma használatára, sorozatgyártásra utal (RHF9.24-26). Apró, keresztben bordázott, tömör aranykarika, átmérője 0,8 cm, keresztmetszete 0,2 cm, (RHF9.36., 12 kép). Az ékszer kivitele technikailag a kisívfibulák kengyelével rokon. 12. kép. Apró, keresztben bordázott, tömör, világos színe alapján elektronnak tűnő karika a pince keleti oldalán elbontott sárgásbarna, löszös rétegből (RHF9.36.) RHQ10 A halom északi oldalának bolygatott földjéből A halom északi, a pince végénél lévő részét a gyökerek teljesen átszőtték, a szomszéd is rendszeresen ide ásta el a dögöket. Az átázott, bolygatott földből vegyesen kerültek elő a vaskori és a néprajzi tárgyak (RHK10.180-188.), de a két időszak közötti egyéb beásások nyomát nem észleltük. Egyetlen korábbi, kora bronzkori, durván seprűzött felületű, feltehetően a halom felhordott földjével odakerült edénytöredéket találtunk (RHK10.189.). 19
