Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
vonták a használatból, hogy profanizálásukat elkerüljék. Összefüggést lát a rituáléhoz kapcsolódó cselekmény jelentősége, a deponáló személy vagy közösség presztízse és a használatból ilyen módon kivont edények minősége, értéke között.42 Arra is felhívta a figyelmet, hogy az edények földbehelyezésénél az arany- és bronzkincsekkel ellentétben nem maguk az elásott kerámiák jelentik az értéket.43 A nagyszámú ivó- és étkezőedényt tartalmazó késő bronzkori alföldi edénydepók kapcsán figyelmeztetett a halotti szertartáshoz kapcsolódó, symposionszerű ünnepéllyel összefonódott libációs rítuson túl az eskütételi, beavatási vagy évszakokhoz kötődő rituálé lehetőségére is.44 A lakoma régészete felől vizsgálva a kérdést felvetette annak a lehetőségét is, hogy a depók étkező- és ivóedényeinek darabszáma akár egy adott kistérséget uraló közösség fegyveres férfiainak vagy egy helyi katonai arisz- tokrata/főnök körül szerveződő kíséretnek a létszámáról is tudósíthat. A kialakuló szövetségi rendszerek létrehozásában és fenntartásában komoly szerepet tulajdonít a ceremoniális keretek között lezajló lakomáknak, közös áldozatoknak.45 Az étkészletek földbe kerülésének okait vizsgálva kizártnak tartotta, hogy ezeket az edényeket fogadalmi adományként földelték volna el vagy rejtették volna sírokba.46 V. Szabó Gábor általános, illetve a kifejezetten a késő bronzkorra vonatkozó megállapításainak nagy részével a kora bronzkori edénydepók esetében is egyetérthetünk. Azonban a dombóvári kora bronzkori telep gödreiben a megcsonkított korsók, étel és ital tárolására szolgáló edények változó, de az egy tucatot el nem érő száma szerintünk nem a lakomán, szertartáson résztvevők létszámára, hanem inkább csak a szertartás gazdagságára, presztízsértékére utal. Az edényeket rejtő DTQ169, 299, 318, 483. gödröket a fentiek figyelembevételével a jól körvonalazható szakrális funkció miatt bothroszoknak határozzuk meg. Ezek közül az egymáshoz közel fekvő, azonban a településen belül a többi telepobjektumtól központi helyen elkülönülő DTQ299, 318. bothroszokat a korsók egyértelműen valamiféle libációs rítushoz kötik. A másik két bothrosz a településszerkezeten belül is más helyet foglal el, egymástól távol, egy-egy telepobjektum-csoporthoz kapcsolódnak, anyagukban pedig inkább a fazekak, amforák a meghatározók (DTQ169, 483). Az egyes edénytípusok használata többnyire meghatározott tevékenységekhez kötődik. Bizonyos típusoknak pedig kifejezetten meghatározott, csak az adott kultúrkörön belül értelmezhető rendeltetése és jelentése is van. Az iráni népeknél például a tavaszi napéjegyenlőségkor, a március 21-én kezdődő újév, Nouruz köszöntésekor évezredek óta ugyanaz a hét szerencsét hozó dolog - szinte változatlan formájú edényben, például a csírázó gabona alacsony tálkában, a vízben úszkáló hal gömb alakú amforában - kerül az asztalra. A kettő és félezer éves perszepoliszi palota fogadócsarnoka lépcsőfeljárójának adományvivőket ábrázoló domborművein mindez jól látható.47 A kaukázusi nart-eposzok alapján ugyancsak jól érzékelhető, hogy gyökerükben a bronzkorig visz- szanyúló hagyományokban a családi és a közösségi életnek mennyire eltérő formái és elkülönülő színterei vannak, ugyanakkor milyen meghatározó szerepe, összetett feladatrendszere van - például az oszéteknél még ma is48 - a lakomának és annak helyének, a nihásznak.49 Minden pontosan meghatározott, az ültetés, az ételek, italok rendje, az eszközök, edényféleségek, az állatok leölésének módja 42 KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013, 28. 43 KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013, 27-28. 44 V. SZABÓ 2004, 89-90. 45 KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013, 30. 46 KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013, 28. 47 Perszepoliszt I. Dareiosz király alapította. A palotában kiemelkedő jelentősége volt a királyi szertartások számára épített fogadóhelyiségeknek. A kisebb, mintegy 61x 61 méter nagyságú fogadócsarnok (Apadana) döngölt agyaggal borított fa födémét hat 18 méter magas oszlopsor tartotta, amelyeknél az oszlopfők oroszlán, bika, ember és sasfejet ábrázoltak. A nagyobb, a Xerxész által építtetett százoszlopos trónteremben tíz sorban tíz-tíz oszlop tartotta a mennyezetet. Ezekben a termekben tartották a perzsa Újév, a Nouruz akár tízezer fős ünnepségeit is, a tartományok vezetői, a külföldi követek itt adták át a királynak szánt ajándékaikat. A lépcsőfeljáró mentén 23 dombormű ábrázolja az adományvivőket és ajándékaikat. Az ünnepséget ugyanolyan pontosan megtervezték, mint a palotakomplexumot, amelynek képét az építkezésen résztvevő különböző népek (egyiptomiak, iónok, lüdiaiak stb.) is formálták, így nem meglepő, hogy például számos oszlop kialakítása hettita hatásra utal. 48 SZABÓ L. 2007; GULYÁS 2007. 49 KOVÁCS 2008. 80
