Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
helyen ugyancsak áldozati szertartáshoz köthető kora vaskori gödrökben az edények mellett szintén szövőszék nehezékek voltak.57 Az időben távolinak tűnő két adatot a közös, keleti gyökerű kulturális háttér kézzelfogható módon köti össze. A DÉL-DUNÁNTÚL KORA BRONZKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉNEK NÉHÁNY FONTOSABB KÉRDÉSE A DOMBÓVÁR-TESCO KORA BRONZKORI TELEPÜLÉS LELETEINEK TÜKRÉBEN A mostani vizsgálatnak nem volt célja a kerámiaanyag részletes elemzése, azt majd a lelőhely egészének feldolgozása során tervezzük. Azonban a nagyvejkei leletek között található talpas tál miatt indokolt kitérni ezekre a kutatástörténeti szempontból is fontos edénytípussal kapcsolatos megfigyelésekre. Belső díszítésű talpas tálhoz tartozó töredék nyolc vizsgált objektumban került elő, ösz- szesen 18 darab. Ötször szemétgödör betöltésében (DTQ213, 230, 247, 309, 429) volt egy-két darab, a legtöbbet a DTQ429. gödörrendszerben találtuk (9 db), de két veremben (DTQ212, 237) is volt egy- egy kis töredék (14. tábla). A bothroszok közül azonban csak a DTQ318 betöltésében volt egy, a peremén is díszített táltöredék. Az adatok világosan mutatják, hogy a településen ismerték és használták a főként kívül és belül is díszített talpas tálakat (8 db) - erre több, most nem vizsgált további objektum anyaga is utal (13-14. tábla) -, azonban sem a mindennapi, sem a kultuszéletben ennek az edénytípusnak különösebb jelentősége nem volt. Maga a talpas tál, mint edénytípus a Kárpát-medencében csak egyes időszakokban, külső hatásokkal párhuzamosan jelent meg, használata soha nem vált általánossá és folyamatossá. Területünkhöz legközelebb Anatólia az a terület, ahol ezt a táltípust a mindennapi étkezésekben a neoli- tikumtól gyakorlatilag napjainkig folyamatosan használták. Hazánkban alacsony talpú változatai először a déli eredetű, újkőkori Körös kultúra lelőhelyein figyelhetők meg.58 A változó magasságú, hol hosszabb - mint például a Lengyel, Tiszapolgár kultúrában -, hol alacsonyabb talpú, mint a kora bronzkorban vagy a kora vaskorban, de még a török korban is újra felbukkanó talpas tál használatára csak a középkortól vannak biztos ismereteink. Akkor - és gyakran még ma is - a török étkezés elmaradhatatlan kellékét, az ayrant tálalták fel benne. Az őskori talpas tálak használatáról inkább csak feltételezések vannak, a lengyeli, gyakran festett, általában elég gyengén égetett talpcsöves tálak használatával kapcsolatban például még az is felmerült, hogy dobnak használták, de felvetődött pl. a füstölés lehetősége is. A magasra helyezett súlypont, kis alátámasztás miatti borulékonyság miatt a tűzhöz kapcsolódó használat sem tűnik valószínűnek. A kora bronzkori belső díszes tálak használata egyik lehetséges módját jelezheti viszont a montenegrói Gruda Boljevicánál feltárt, a radiokarbon adatok szerint 3090-3044 cal BC keltezhető halomsír, ahol a belsődíszes tál égő- és folyadékáldozatra utaló környezetben került elő.59 Természetesen itt sem az általában túlhangsúlyozott díszítésre, hanem elsősorban a megfelelő vizsgálatok hiányában ugyan ismeretlen, de a szertartáshoz szükséges és a táltípus elterjedése alapján széles körben használt ételre vagy italra, s csak az azon keresztül kapcsolódó megfelelő tárolóedényre szeretnénk felhívni a figyelmet. Dombóváron már korábban is kerültek elő belső díszes talpas tálak, ezeket sokáig egyik fontos bizonyítékának tartották annak, hogy a Dunántúl déli fele is a Makó-Kosihy-Caka kultúrához tartozott (13. tábla).60 Tolna megyében azonban például csak a megye nyugati felén került elő néhány szórványos makói jellegű töredék, a keleti részeken semmi nem utalt a kultúra jelenlétére. Ennek ellenére Bóna István úgy gondolta, hogy a mai Fejér megyét és Tolna megye északi részét a somogyvári cso57 Szekszárd-Alsóvárosi temető 212. objektum. 58 MAKKAY - STARNINI 2008. 59 DANI - HORVÁTH 2012, 84. 60 BÓNA 1975; BÓNA 1984, 149. 82
