Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)

Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében

letek többsége valóban temetkezésből, illetve „halotti áldozatból” származik, hanem további, addig településnek tartott lelőhelyek anyagát is átértékelte. így a sírleletek közé sorolta a Somogyvárról, Rajkáról, Környéről, Esztergomról, Ajkáról, Simongátról, Keszthely-Fenékpusztáról, Sármellékről, Győr-Szabadhegyről, Lengyelről származó szórványként előkerült, de ép edényeket is.31 Kulcsár Gabriella a belső díszítésű tálak vizsgálata során a több ép edényből álló nagyvejkei szórványlelet esetében már óvatosabb fogalmazása szerint „esetleg temetkezésre is gondolhatunk"?2 Az újabb telepfeltárások során előkerült edényegyüttesek kapcsán a halotti áldozat mellett - részben éppen a Dombóvár-Tesco lelőhely adatai alapján - megemlíti az edénydeponálás lehetőségét, de felhívja a figyelmet az N. Tasic által felvetett élelmiszer-felhalmozás eshetőségére is.33

Bóna István a nagyvejkei leletegyüttes múzeumba beszolgáltatott 24 tételéből csak a hét többé- kevésbé ép edényt közölte, az inkább településre utaló egyéb töredékekre kevesebb figyelmet fordított, s a leletek előkerülésének helyszínét sem azonosította (15-16. tábla).34 Ma azonban már tudjuk, hogy Nagyvejkén is a korsók feltételezhető lelőhelye egy kora bronzkori település területe.35 Ha megnézzük a nagyvejkei és a dombóvári korsók sérüléseit, azonnal szembeötlő a hasonlóság: főleg a peremeken van csorbulás, illetve az edények oldala sérült, lepattant sőt, néha lyukas is, a szalagfül több esetben is letört.36 Különösen a következetesen csorba peremek arra mutatnak, hogy az edényeket mindkét lelőhely esetében szándékosan csonkították meg (17. tábla). Dombóváron az ép edényeket tartalmazó négy objektum bontása során külön is figyeltünk arra, hogy a betöltésben találhatók-e hamvak. Emberi hamvak egyik vizsgált esetben sem kerültek elő, viszont égett kagylók és csontok igen (DTQ169) (5. tábla 3,7), amely utóbbiakról azonban bebizonyosodott, hogy állati eredetűek. A beásások tartalmának összeválogatása, az edények centrális elhelyezése (DTQ299, 483) még magyarázható lenne valamiféle élelmiszer-raktározással, azonban a következetesen hasonló módon megcsonkított korsók ezt kizárják (17. tábla). Ez utóbbi jelenség egyértelműen ezen gödrök szakrális célú használatára, nem pedig temetkezésre, illetve utólag a sírba ásott halotti áldozatva utalnak.37 A fentiek alapján a továbbiakban a nagyvejkei sérült korsók sem kapcsolhatók temetkezésekhez. Sőt, a Bóna István által pusztán a szórványos edényleletek alapján a temetőkhöz sorolt többi lelőhely meghatározása is erősen megkérdőjeleződik.38

A főként településeken előkerülő edényegyütteseket V. Szabó Gábor több alkalommal is vizsgálta, elsősorban késő bronzkori adatok alapján.39 Véleménye szerint az edénydeponálás a közép- és délkelet-európai bronzkor többnyire rituális hátterű, általános jelenségei, amelyek azonban időnként csak regionálisan mutatnak hasonló jegyeket.40 Az alföldi késő bronzkori edénydepókban elkülönítve vizsgálta a nagyobb amfóraszerű edényeket és fazekakat, amelyekben az előkészített ételeket és italokat tárolták, valamint a finomabb kidolgozású, közepes méretű asztali edényeket, korsókat, tálakat, amelyekből a bronzkori emberek fogyasztottak.41 Egyértelműen tisztázta, hogy a deponált edények egy egykori étkezéshez, vagy egy összetett italozási szertartáshoz kötődtek. A feltárási megfigyelések alapján arra következtetett, hogy ezeket az edényeket egy rituális cselekmény keretein belül, legtöbbször üresen, a belőlük végrehajtott étkezés-italozás után rejtették el, illetve semmisítették meg. A deponálás okát abban látja, hogy a tárgyak a szertartás során maguk is szakralizálódtak, ezért ezeket ki31 BÓNA 1971-1972, 6.

32 KULCSÁR 1999, 118.

33 KULCSÁR 2009, 275.

34 BÓNA 1971-1972, 5; Wosinsky Mór Múzeum Ltsz.:70.1.1-24.

35 KULCSÁR 2009, 377.

36 Ilon Gábor egy Veszprém határában feltárt halomsíros korú edénydepónál figyelt meg hasonló jelenséget, ott is az edények zöme már a gödörbe helyezéskor sérült, csorba volt. ILON 2012, 35.

37 A zsennyei gátai temetőben egy gödörben megfigyelt edénydepó arra is felhívja a figyelmet, hogy hasonló szertartásokat nem csak a településeken, de - mintegy a halott jelenlétében - akár a sírok között is tarthattak. NAGY 2013, 84-85.

38 BÓNA 1971-1972, 6.

39 V. SZABÓ 2004; KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013.

40 V. SZABÓ 2004,81.

41 KALLA - RACZKY - V. SZABÓ 2013, 25-26.

79