Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
202. objektum 342. objektum ■ Fazék 15 db ■ Tál 8 db ■ Állatcsont 1 db 14. ábra. A leletanyagok típusok szerinti megoszlása a DTQ202, 342. gödörben Azonban ha nem csak a leletek számát, hanem összetételét, jellegét is figyelembe vesszük, akkor látható, hogy mind a két csoportban 2-2 kivételével (DTQ169,318 illetve DTQ299,483) a többnyire eléggé szegényes gödrök leletanyaga bár meglehetősen vegyes összetételű, alapvetően fazéktöredéket és csontdarabokat tartalmazott, töredékes, hulladék jellegű (13-14. ábra). Vizsgálatunk során sehol, egyik objektumtípusban sem találtunk következetesen kiugró arányban állatcsontokat. Sőt, a feltárt terület méretéhez és a mintegy 140 kora bronzkori objektumhoz képest összmennyiségét tekintve is kifejezetten kevésnek mondható a gödrökben, vermekben talált állat- csontlelet. A kutyacsontok 35 esetben megfigyelt, magasnak mondható előfordulása, valamint a be- ásások majdnem harmadában (DTQ205, 210, 212, 222, 309, 356, 429) megfigyelt rágott csontok (5. táblázat) arra mutatnak, hogy az állati hulladék jelentős része nem került a gödrökbe, egyszerűen a kutyák megették, a felszínen széthordták. Ezzel az egyszerű, az életmóddal és gazdálkodási formával is összefüggő jelenséggel magyarázható az a látszólagos ellentmondás, hogy egy pásztorkodó nép településén, ahol az étrendben a hús kiemelkedő szerepű, arányaiban mégis kevesebb állatcsontle- letet találunk, mint a párhuzamos korú földművelők teli telepein, ahol az eleve zártabb település- struktúra miatt kénytelenek voltak a naponta keletkező hulladékot nagyobb arányban eltakarítani. A most vizsgált objektumtípusok is arra mutatnak, hogy a mindennapi élet színtere alapvetően a korabeli járószinten és az azon álló, földbemélyedő szerkezeti elemek nélküli építményekben volt. Nem csak az elemzésre kiválasztott objektumok között, de a feltárás során sem találtunk egyetlen kora bronzkori lakóépülethez, tüzelőhelyhez tartozó beásást. Ez szintén a Somogyvár-Vinkovci népesség mobilabb, pásztorkodó gazdálkodására és életmódjára utal. Négy, szemlátomást kitüntetett szerepű, fentebb már említett beásás viszont nem annyira az állatcsontok, sokkal inkább a benne talált, többé-kevésbé ép edények és ebből három esetben is előforduló szövőszéknehezékek miatt érdemelnek nagyobb figyelmet (DTQ169, 299, 318, 483) (5-10. tábla). Két gödörből többségében tárolóedények (DTQ169,483) (15. ábra), kettőben pedig főként szalagfüles korsók (DTQ299, 318) (16. ábra) kerültek elő. Mindegyik esetben az edények nem az egyenes gödörfenéken, hanem valamivel feljebb voltak. A tárolóedényeket tartalmazó két gödör egymástól távol, a plató szélén (DTQ483), illetve a lejtő harmadánál (DTQ169) sűrűsödő egyéb telepobjektumok környezetében voltak (1. térkép.) A másik két beásás viszont egymás közelében, alig 10 méterre, egyéb korabeli objektumoktól alig zavart részen került elő. 75
