Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
Obj. Faj Csont Rész Nyom típusa Megjegyzés 429 Sertés koponya töredék égett 429 Vaddisznó csigacsont teljes rágott 5. táblázat. A csontleleteken megfigyelhető égés- és rágásnyomok objektumok szerint Összehasonlítva a térségből ismert kora bronzkori állatcsont-együttesekkel, a dombóvári anyag a Makó/Somogyvár-Vinkovci kultúrkörhöz sorolt Paks-Gyapa lelőhelyről10 előkerült állatcsont- együttessel mutat hasonlóságot. Mindkét lelőhelyre jellemző a háziállatokból származó csontok elsöprő többsége (96%, ill. 90,6%), ezen belül is a szarvasmarha túlsúlya (48,5%, illetve 61,7%), melyet a juh és kecske (29,4%, illetve 17,9%) követ gyakoriságban. A sertés mindkét helyen alulképviselt (15%, illetve 9,5%), mintegy fele a juh és kecske arányához képest. Ezzel ellentétben Kaposújlak-Várdomb és Száva-Vasúti megálló lelőhelyeken a sertés volt a második leggyakoribb faj a szarvasmarha után, és a vadállatok - közülük is a vaddisznó és a szarvas - leletei nagyobb arányban voltak megtalálhatók.11 Kaposújlak-Várdombon kiemelkedően sok agancs- és csonteszköz, illetve agancs nyersanyag került elő,12 valamint a fémművesség is jellemző volt, ezért úgy gondoljuk, hogy ez a valószínűleg erődített település kézműves és kereskedelmi központ lehetett.13 Paks-Gyapán, hasonlóan a dombóvári településhez, nincs nyoma fémművességnek. A csonteszközök száma és típusa is szegényesebb a Ka- posújlakról ismerteknél, és hasonlóságot mutat a Dombóvárról azonosított csontszerszámokkal. Ez szorosan összefügg a vadállatok rendkívül kismértékű hasznosításával, különösen, ami a gímszarvas csontját és agancsát illeti. Hogy ennek a jelenségnek környezeti oka lehetett-e (pl. kisebb erdők és kiterjedtebb füves területek), vagy inkább kulturális szempontból kell megközelíteni a témát, és a gazdálkodási vagy épp a kultikus szokások lehettek eltérőek, egyelőre még további kutatásra szoruló kérdéskör, melyre valószínűleg még több délnyugat-dunántúli kora bronzkori lelőhely vizsgálata adhat pontosabb választ. AZ ELEMZETT OBJEKTUMOK TELEPÜLÉSEN BELÜLI ELHELYEZKEDÉSE, TÍPUSAI A dombóvári lelőhely állatcsontleleteinek vizsgálata összességében egyértelműen arra mutat, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra itteni népessége étrendjében a háziállatoknak 96%-os túlsúllyal kiemelkedő szerepük volt. A napi étkezések során keletkező állatcsontok hulladékmennyisége még akkor is jelentős, ha nyilvánvalóan nem ölik le folyamatosan az állományt a húsáért, hanem egyéb - például tej - - termékeit fogyasztják leggyakrabban. Ez utóbbi hasznosítás nyomait pusztán régészeti módszerekkel nehéz megfigyelni, de a jól követhető állatcsont-előfordulások hozzájárulhatnak a település egyes objektumtípusainak, elsősorban a másodlagosan szemetesnek használt gödrök elkülönítésében. Dombóvár-Tesco lelőhelyen a feltárás során a Konda-patakra lejtő keleti-északkeleti domboldalon hegyével a löszplatóig nyúló mintegy körcikk alakú területet kutattunk át. A Somogyvár-Vinkovci település objektumai jól láthatóan két nagyobb gócban, a plató szélén, illetve az enyhén lejtő domboldal felső harmadánál sűrűsödtek. Közvetlenül az egykori vízpart szélén is elszórtan jelentkezett egy- egy foltban kora bronzkori leletanyag. A többi részen pedig csak elszórtan figyeltünk meg néhány gödröt. A dombóvári lelőhely most vizsgált objektumait ezen a felületen a térhasználat szempontjából kézenfekvőnek tűnik először formai alapon elkülöníteni. Ugyan mindössze két nagyméretű, 10 GÁL - KULCSÁR 2012, 212. 11 GÁL - KULCSÁR 2012, 211. 12 GÁL 2011. 13 GÁL - KULCSÁR 2012, 208. 68
