Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Szabó Géza - Gál Erika: Dombóvár-Tesco kora bronzkori település térhasználatának előzetes vizsgálata az archeozoológiai megfigyelések tükrében
A háziállatok közül valószínűleg a szarvasmarha lehetett a legnépszerűbb faj, tekintettel a húsmennyiségre, melyet képvisel, és sokrétű másodlagos kihasználására (tejtermelés, igavonás, fuvarozás). Ám megjegyzendő, hogy a leletszámot a nagyobb testű állatok fokozottabb feldarabolása, valamint a hosszabb csontok intenzívebb töredezése is növeli. Hogyha azonban figyelembe vesszük, hogy a második leggyakoribb faj a juh és kecske, melyek maradványa (402 db) mintegy kétszerese a sertésből származó csontok számának (205 db), biztonsággal kijelenthető, hogy a Dombóvár-Tesco lelőhely területén egykor élő emberek leginkább legeltetésen alapuló állattartás révén fedezték a hússzükségletüket. A levágott (és elpusztult) állatok életkorát a fogsorokban maradt fogak fejlettsége és kopása,* 3 valamint a hosszú csontok végeinek (epifízisek) elcsontosodási mértéke szerint próbáljuk megbecsülni.4 A csontvázban az egyes vázrészek elcsontosodásának jól ismert és állandó sorrendje van. Eszerint megkülönböztetünk már születéskor elcsontosodott epifíziseket, ezeket követik a korán elcsonto- sodók, majd az átmeneti, késői és végső soron elcsontosodó epifízisek csoportja zárja a sort. Az ezekhez kapcsolható, számokban kifejezett életkor csak hozzávetőleges, ugyanis a rendelkezésünkre álló összehasonlító csontgyűjtemények 19-20. századi fajták vázait tartalmazzák. Ekkor már fejlett állattartásról beszélhetünk a régészeti időszakokkal szemben, továbbá a táplálék mértéke és minősége, a kasztráció és egyéb emberi hatás szintén befolyásolja, hogy az egyes példányok hány hónapos vagy éves korukra érik el az egyes fejlettségi szinteket. 100 90 80 £ 70 o O ■8 60 C/3 'n JC & 50 ti o TD O 40 C Q c/j O w 30 20 10 0 Születéskor Korai Átmeneti I Átmeneti II Késői Végső 3. ábra. Az egyes fajokhoz tartozó leletek részvétele a különböző elcsontosodási kategóriák szerint A vizsgált csontleletekből az látható, hogy a szarvasmarhák egyharmadát az ún. átmeneti elcsontosodási szint előtt, vagyis kb. 2 éves korukig levágták (3. ábra). További 20%-ot a „késői” csoportba eső vázrészek tesznek ki, míg az állomány közel felét (45%) azon túl (kb. 3,5-4 év) is fenntartják. Ez utóbbi jelenségre a szarvasmarhára jellemző kisebb rátájú szaporulat, a tejtermelés, valamint az igaerő kihasználása lehet a magyarázat. A juhok és kecskék közel 70%-át már az „átmeneti I” fejlettségi szint elérése, vagyis években kife3 O’CONNOR 1991, 250; SCHMID 1972, 77. 4 DOCKRILL et al. 2010, 138-142; O’CONNOR 1989, 174; CHAIX - MÉNIEL 2001. 61
