Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Kriston Vízi József: Évgyűrűk foglalatában
kérdésével viaskodva próbálta meg nem csak önmagát, hanem másokat is önmaguk megvalósításához segíteni. Emberi nagyságát jellemzi, hogy a legnehezebb időkben sem gondolt csak magára, akkor is tudott és akart másokon segíteni. Korunk melyik nagy kérdéséről is van szó? Arról, hogy a fogyasztói társadalomban a mindent készen vásárló ember elveszíti emberségének egyik legfontosabb élményét: a szépet alkotás örömét. A szakosodott, a munkamegosztásban felaprózott társadalomban élesen elválik a művész, a tervező, a szépet alkotó, teremtő - számszerűleg az egész társadalomnak csak ezrelékekben kifejezhető töredéke - a fogyasztó, vásárló közönségtől. Az emberek döntő többsége nem alkothat szépet, művészit, nem formálhatja képére a környezetét, nincs lehetősége arra, hogy kifejezze önmagát. Nincs lehetőségük, idejük, képzettségük arra, hogy a művészeti alkotásban részt vegyenek. A festészet, szobrászat, a zeneművészet, zeneszerzés, építészét, előadóművészét - komoly felkészültséget és tehetséget igényel, egész embert, akinek ez vagy az a művészeti ág hivatását is jelenti. Balásy Gyula ugyan szobrászművésznek készült, de nem csak a kényszerűség hanem ennek a lényege, az embertömegeket megszegényítő probléma megoldásának igénye - a népművészeti mozgalom egyik vezető egyéniségévé tette őt. Ennek a mozgalomnak az a lényege, hogy népművészeti hagyomány lehetőséget adhat minden embernek arra, hogy egyszerű anyagokból, egyszerű eszközökkel hosszas művészi képzés és specializáció nélkül - szépet alkosson. A népművészet régen is minden ember művészete volt; ma is példát, formát, mintát adhat arra, hogy az ember a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyétől függetlenül, mint munkás, tanár, vasutas, tisztviselő, munkája után - művészi szépet alkothasson: fában, vasban, szövőszékben, fonallal a mintákat hímezve, varrva.”51 RÖVIDÍTÉSEK TmN Tolna megyei Népújság DHMA Dombóvári Helytörténeti Múzeum Adattára 51 ANDRÁSFALVY, 1986 442