Gaál Zsuzsanna - Ódor János Gábor (szerk.): A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 35. (Szekszárd, 2013)
Kriston Vízi József: Évgyűrűk foglalatában
KRISTON VIZI JÓZSEF Évgyűrűk foglalatában Balásy Gyula (Olthévíz, 1912 - Dombóvár, 1978) munkássága Szellemi és tárgyi örökségünk szisztematikus feltárása során elérkezett az idő, hogy a különböző szinteken létrejövő Értéktárakban megfelelő helyet, s ha kell, megerősítő figyelmet kapjanak az arra méltó, közösségi szempontból időtálló müveket alkotó személyiségek is.1 így van ez most, amikor egy igen mozgalmas életutat bejárt, a mindennapi élet számos területén bő ismereteket szerzett és azokat - a sors adta hányattatások ellenére is - kedvvel gyakorló, az újszerűségeket pedig kellő nyitottsággal kezelő emberre emlékezünk és emlékeztetünk. Az eredetileg a Brassó megyei Olthévízen2 száz esztendővel ezelőtt született s már harmincöt éve elhunyt elődről - elöljáróban - annyit mindenképpen tudnunk kell, hogy a Tolna megyei fafaragók közül elsőként, 1964-ben kapta meg a Népművészet Mestere kitüntető címet.3 ERDÉLYBŐL MAGYARORSZÁGRA De ki is volt Balásy Gyula; honnan indult és milyen állomások jellemezték útját, formálódását és pályáját, mígnem tehetsége elismerést nyert; majd mi mindennel foglalkozott még az azt követő bő másfél évtizedben? Minderről saját és feleségének visszaemlékezése, családtagjainak feljegyzései, korabeli újságcikkek, majd az utókor különböző említései tanúskodnak, nyújtanak fogódzót a ma, őt személyesen már nem ismerő embere számára.4 Idézzünk hát elsőként a legautentikusabb forrásból, Balásy Gyula „Önéletrajzom” című kéziratából.5 „...1912-ben6 egy erdélyi kis faluban kántortanító nagyapám házában születtem tanító szülők gyermekeként. Négyéves koromban hadiárva lettem, és mint ilyent 10 éves koromban felvettek a kőszegi katonai iskolába.1 Ezen a létrán lett belőlem repülő hadnagy 1934-ben. A dátumok és a katonai intézet fegyelme mögött sok kesergés van, mert már 16 éves koromban faragtam az első kis figurát, és mert 22 éves koromban világosan tudtam, hogy művésznek születtem. Sajnos nem voltam annyira erős egyéniség hogy a langyos jólétet eldobjam és így kétarcú életre kényszerültem. Délelőtt katona, délután és este vergődő tanuló, művész és barkácsoló ezermester’.’ Avatott és értő méltatója, Andrásfalvy Bertalan példás tömörséggel idézi meg ezeket az esztendőket. „Minden szabadidejét felhasználva képezte 1 A Népművészet Mestere díj tulajdonosai, tudás-kincsük elsőként váltak részévé a Szellemi Kulturális Örökség jegyzékének! 2 A község Erdélyben, a mai Románia területén, annak csaknem szívében fekszik; térképeken Hoghiz, Warmwasser vagy Warmbach néven is szerepel. 3 BALÁZS-KOVÁCS - DELI 2000, 89. - Egyébiránt az 1953-ban alapított elismerésben előtte kilenc Tolna megyei (főleg szövő és fazekas) alkotó részesült. Hivatkozott szerzők ugyan ide sorolják az eredetileg Dombóváron született Varga László fafaragót is, de ő akkor már (1960) Kaposváron élt és alkotott. - Itt köszönöm meg Dr. Kapitány Orsolya néprajzkutató (Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Kaposvár) számos információját és kollegiális tanácsait, segítségét munkám megszületéséhez. 4 Balásy Botond és felesége, valamint a Dombóvári Városi Könyvtár volt ebben segítségemre. 5 Balásy Gyula fafaragó népi iparművész. Dombóvár Árpád utca 17. 1963. V. 16. „Önéletrajzom" (gépelt kézirat) 6 Pontosan: 1912. szeptember 27-én született (-a szerző). A család által először 1912-ben, majd román nyelvű záradékkal kiegészítve 1932-ben is hitelesített közjegyzői dokumentum szerint már egy 1750-es keltezésű összeírásban szerepel „bágyi szabad székelyek között bizonyos Bágyi Balásy Péter”. 1 „A trianoni diktátum utáni hazai katonai képzés rendszeréhez és oktatási szisztémájához lásd: MIKLÓS, 2004. 431
